Halihó!
Szerintem nem szorul magyarázatra,hogy ez miért tragédia...;)
De ha mégis...
Ismerős a "kutyából nem lesz szalonna" szófordulat? Ezzel a mondással tudnám magyarázni...mert akit úgy ismersz meg,hogy valaki mellett félrekacsintgat...mi a garancia rá,hogy adott esetben melletted nem teszi majd meg? Hát bizony,hogy semmi...persze,mindent meg lehet magyarázni. De ugye a tragédia az,hogy az emberek nem változnak,vagyis: meghalt a bizalom,mielőtt még kialakulhatott volna.
Vagy ha úgy ismered meg,hogy egy kiskedvenc...egy gyerek akinek soha semmiért nem kellett megküzdenie...pontosan...ő mindig is egy elkényeztetett kölyök marad,aki senkit nem vesz majd semmibe...persze az anyukáján és egyéb közelebbi nőrokonain kívül. Ők állandóak,a többiek vetésforgóban. Ez is egy típus, fel lehet ismerni, el kell jó messzire kerülni, hacsak nem akarsz egy L-es pólóban rohangáló óvodást. Mert ugye az ember nem változik...
Aki hazudik, az sosem fogja abbahagyni...mert az ember ilyen.
Aki komolytalan...hát igen...nehezen tudod rávenni arra,hogy pár percig komolyan vegyen bármit is...értsd a bármin az aznapi vacsorától a kapcsolati válságig bezáródó témákat. Nem azért mert fenemód humoros, hanem azért mert ennek ellenére próbál viccet csinálni mindenből. Talán akkor fog komolyan venni, ha már megfulladtál,mert allergiás vagy a kajára ami lement a torkodon, vagy netán a kicsi csemetéje a pocakodban rugdos...de mondjuk egy ilyen fazonnal nem érdemes eddig eljutni...
Szóval megvan,hogy ez az ember tragédiája...
Madách újraírhatná...
Csőkutya ;)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)