Üdvözletem
Igen...talán rájött mindenki a cím alapján,hogy bajban lehetek. :) Mondjuk az emésztgetés az még nem teljes mértékű...de...van gondom.
Miért menekülök előle? Annyira,de annyira nem lenne helyénvaló...ha komolyan gondolkodnék rajta akkor is annyi minden szól ellene...
Mit mondjak? Beleszerettem a Napba vagy a Holdba? Én mindig csak azt mondom: beleszerettem a Szerelembe. :) De az csak egy tavaszi állapot :) Nincs is annál jobb. Amikor magába a fogalomba szeretsz bele...nem egy személybe. Így nem csalódhatsz :) Csak jól érzed magad, ragyogsz és szárnyalsz...a világon nincs jobb érzés. :) Felemel...isteni....
Párnába való névsuttogás...én sose :D Olyan pasi még a világon nem volt,akinek a nevét sírva-ríva a párnába suttognám vágyakozva. Ha már sírtam és emlegettem,akkor inkább kiabáltam és dühöngtem.
De ez az eset nem áll fenn.
Az hogy ideges vagyok és gyakran undok...na igen...és tényleg nem akarok fölfogni az okát...már ha ez az oka. De ez nem lehet...ki van csukva...én most nem is foglalkozok hímekkel...akkor ez hogy történhetett? Ki érti ezt? Hát én tuti nem.
Amikor tényleg nem hajszolod a szerelmet...nem is foglalkozol fiúkkal csak barátként...tényleg egy utat sem adsz az ördögnek. Tényleg az történik,hogyha egyáltalán nem foglalkozol párkapcsolatokkal,akkor azok fognak téged megtalálni? Mármint...ha tényleg nem érdekel az egész,és nem keresel görcsösen pasast...akkor jönni fog?
Bár esetembe túlzás lenne azt mondani,hogy jön...épp ez az,hogy nem tudom...igazából akarom én ezt tudni? Lehet hogy nem.
Ez olyan...ha látom hogy ott a fal aminek ha nekimegyek akkor fájni fog nagyon...akkor nem indulok el az úton...VAGY...elindulok,tolok egy satut a fal előtt mielőtt bajom lenne? És az öntudatommal és a méltóságommal kézenfogva megkerülöm a falam és boldogan továbbsétálok? Hmmmm...érdekes ámbátor jó gondolat...nagyképűség azt mondani,hogy: "Nem csoda,hisz az én fejemből pattant ki..." :P
Csőkutya
2011. szeptember 16., péntek
"Egy ideje emésztem magam érted. Gondolom, nem tűnt fel. Sebaj, nekem nagyon is feltűnt. (...) Firtatni kezdte: ugyan miért nem eresztem a közelembe, miért menekülök előle? Hogyan is válaszolhattam volna? Mondjam, hogy beleszerettem a Holdba? A Napba? Nehogy azt hidd, hogy a nevedet suttogtam a párnámba elalvás előtt. Éppen csak ideges voltam és undok, nem akartam felfogni az okát."/Vavyan Fable/
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)