"A nők sok tekintetben hajthatatlanok. Ha egyszer elkönyvelik az embert a "seggfej" alá, akkor se változtathatsz rajta, ha a fejed tetejére állsz. Megmented a világot, akkor is úgy néznek rád, mint a seggfejre, aki megmentette a világot." /Tibor Fischer/

Aloha!

Hát ez így van! Mondjuk én szinte csak magamból tudok kiindulni.

Alapjáraton nekem bárkiről bármit mondanak,bárhogy lehúzzák mások,bármit mondanak a viselt dolgairól,előéletéről...általában mindenki megkapja az esélyt a javításra  - vagy éppen a rontásra.
Igazából én szörnyen előítéletes vagyok. De ennek ellenére is mindenki kap egy esélyt. Akiről általában rossz az első meglátásom...az be is bizonyítja,hogy igazam volt,hogy felcímkéztem gyökérnek.

De a lényeg: nálam mindenkinek van 1 esélye! De ha azt eljátssza,akkor helló-szia. De mondjuk ezt szerintem majdnem minden nő nevében állíthatom. Kivéve ha a nő szerelmes az illető seggfejbe,vagy esetleg a hölgyemény olyan mértékű önbizalomhiánnyal és kisebbségi komplexussal van megáldva,hogy elviseli ha szemétkednek vele...

Azt hiszem mostanában pontosan történtek velem olyan dolgok,amik miatt bizonyos embert illetve embereket leírtam...nem csak férfiként,de emberként is.
Nem szeretem a hazug embereket. Nem bírom,mikor valaki előadja,hogy mennyire erkölcsös és megbízható és nem csapodár,de tényleg nem...és valójában az sem volt igaz amit kérdezett. Ez szerintem egy nő életében a legnagyobb csalódás,pláne ha volt valamifajta kapcsolata az aktuális hímmel. Én ezt nem tudnám meghatározni...de az volt a legnagyobb csalódás,hogy mennyire félreismertem a "seggfejet". Mert a seggfej esetében én hallgattam mindenkitől,hogy mekkora seggfejről is van szó,dehát Szaszánál mindenkinek van 1 ESÉLYE a javításra. Eleinte úgy tűnt,hogy javításról lesz szó...aztán volt egy törés,de akkor sem írtam le teljesen. De miután pórul jártam - szépen mondva - azután kikristályosodott néhány dolog, pláne miután hallottam ezt-azt innen-onnan. Abban a pillanatban került az ember a seggfej-kategóriába, és írtam le mint embert...
Valahol örülök neki,hogy "pórul jártam",ami így visszanézve haszon,mert valószínűleg hosszútávon ez nekem jó,és megspóroltam egy mégnagyobb fájdalmat. Ugyanakkor: hogy ismerhettem ennyire félre egy embert,akihez minimálisan de kötődtem és vonzódtam?! Hogy nem láttam azt,hogy valóban milyen? Ez lenne a rózsaszín köd?

De a ma már ismert információk fényében...az ember számomra seggfej lett,látni sem bírom, nem tudom emberszámba venni...

Szóval egyet tudok érteni az idézettel. Mert ez az ember...ha a csillagokat lehozná,csak azért,hogy szóba álljak vele,vagy hogy barátok legyünk...akkor sem adnék neki még egy esélyt. Eljátszotta a lehetőséget...nincs miről beszélni ;)

Köszöntem az igen megtisztelő figyelmet ;)

Csőkutya