Hát üdvözletem!
Igazán vidám hétvége ill hét áll mögöttem :) csupa régi és néhány új barát, sok-sok tennivaló,66 gólya :)
Az éjszakai bátorságpróba fantasztikszenzációsan sikerült, így beírtuk magunkat kedves magammal a gólyatábor történelmébe...ez rettentő büszkeséggel tölt el. :) Hiszen teremtettünk ÉN és persze JÓMAGAM valamit a semmiből...és különösebb pénzráfordításra sem volt szükség. Büszke vagyok és állatira elégedett. Szóval leginkább a jókedv és az öröm telíti a mindennapjaimat. :) Kivéve,hogy a sulis évnyitóra nem tudok elmenni,mert melózni kell...dehát a telefonszámlám ismeretében...inkább most dolgozgatok...aztán úgyis jönnek a srácok jövő szombaton...:)
Mára ennyi
Csőkutya
2011. augusztus 29., hétfő
2011. augusztus 16., kedd
"Olyan nincs, hogy életkor. Az öregedéshez a naptárnak nem sok köze van."/Vavyan Fable/
Üdv
Tegnap csodálatos napom volt :) Jó elmondom: tegnap volt a szülinapom. :) El sem tudom mondani milyen jól éreztem magam. Apróság,mert ugye a Facebook megkönnyíti az emberek dolgát,de...mégis az,hogy ennyi ember vette a fáradtságot,hogy írjon nekem...csodás érzés. Egy ember nem köszöntött fel,akire igazán számítottam...nem számít.
De a tegnap nagyon jó volt. Egész nap tettem a semmit leginkább. Aztán délután találkoztam a csajokkal,hogy az egyik éttermi-láncolat lokális intézményében eltöltsünk közösen egy kis időt. Igazán jól sikerült, kis csajos csacsogás...és készítettek nekem (kimondom) BigMac-tortát :) csudijó nap volt :)
A gondolataim is elterelődtek mindenről ami említésre se méltó :)
És a lányokkal megbeszéltünk egy kis kezdeményezést,ami Noémi ötlete volt...jó lesz a szeptember...:)
Tegnap csodálatos napom volt :) Jó elmondom: tegnap volt a szülinapom. :) El sem tudom mondani milyen jól éreztem magam. Apróság,mert ugye a Facebook megkönnyíti az emberek dolgát,de...mégis az,hogy ennyi ember vette a fáradtságot,hogy írjon nekem...csodás érzés. Egy ember nem köszöntött fel,akire igazán számítottam...nem számít.
De a tegnap nagyon jó volt. Egész nap tettem a semmit leginkább. Aztán délután találkoztam a csajokkal,hogy az egyik éttermi-láncolat lokális intézményében eltöltsünk közösen egy kis időt. Igazán jól sikerült, kis csajos csacsogás...és készítettek nekem (kimondom) BigMac-tortát :) csudijó nap volt :)
A gondolataim is elterelődtek mindenről ami említésre se méltó :)
És a lányokkal megbeszéltünk egy kis kezdeményezést,ami Noémi ötlete volt...jó lesz a szeptember...:)
2011. augusztus 14., vasárnap
"A legnehezebbet kísérelte meg, amire ember vállalkozhat az életben. Tudja, mit csinált? Értelemmel akart közömbösíteni érzéseket." /Márai Sándor/
Üdvözletem!
Nagy sokára,de megint itt vagyok. Rengeteg dolog történt velem...kalandosan körbetekertem a Balatont...előtte elestem a robogóval és megint tiszta tipli lettem...nagyon izgi volt :D (meg hát...fájt is) :D
Azóta megint csalódtam...nem...nem pasi dolog. Családi egy kicsit...igazából nem számít...nem tulajdonítok neki nagy jelentőséget,mert ha belegondolok akkor megint visszatér a depressziós időszak...amire nincs szükség.
De...családban is...ha minden megnyilvánulásom és reakcióm a történésekre érzelmi alapú lenne...akkor valószínűleg a szóban forgó családtaggal már talán soha többé nem beszélnék...illetve nem beszélne velem.
És egyébként tényleg nehéz értelemmel közömbösíteni érzelmeket...nem nehéz,hanem "gyakorlat" nélkül tulajdonképpen lehetetlen. Honnan tudom? Próbáltam...szám szerint kétszer. De a legjobb gyógyír az idő. Nem egy másik fickó...nem a munka...nem a tanulás...nem a sport...AZ IDŐ.
És az a baj,hogy én kétszer próbáltam...és mindkettő kudarcba fulladt tulajdonképpen...bár nem...az egyiken már mondhatni túl vagyok. :) Nem okoz gondot látni...vagy látni valaki mással...inkább érzek szánalmat mikor látom...és ez nagy haladás. Nem érzem veszteségnek...már egyáltalán nem. Látom azokat az undorító dolgokat,amiket addig nem láttam...mostmár látom és jobb ez így. :)
De a másik...még hajlamos görcsbe rándulni a gyomrom ha meglátok valamit,amiből azt gondolom,hogy ott lehet...nem jó értelemben rándul görcsbe...nem pillangók...ez is inkább undor. Vagy kellemetlenség. Soha többet nem akarom látni...SOHA. Nem azért, mert félek,hogy bármilyen érzelem feléledne...korántsem. De ekkorát még emberben nem csalódtam addig...azóta volt még egy hasonló csalódás,de...soha többet nem akarom átélni...és azóta nem hiszek...
Most tanulom az egyedüllétet és remekjól megy ez nekem :) Már nem érzem rosszul magam azért, mert nincs "párom"...sőt :D Most nagyon elterjedt idézet a kedvenc közösségi oldalunkon: "Az, hogy szingli vagy,nem azt jelenti,hogy nincs senkid...hanem hogy bárkit a tiéd lehet" :D Szerintem ezt így kell felfogni...nincsenek kötöttségeim...azt csinálok amit akarok...persze...tudom...jó dolog ha az embert szeretik (ha ugyan szeretik,mert némely férfi sok mindent képes előadni csak a szexért,mint azt már én is tapasztalhattam), DE NEM MINDEN ÁRON!!!
Ez a lecke mindenkinek: ne legyetek azért valakivel,hogy ne legyetek egyedül! A kapcsolatfüggőség nagyon veszélyes...ezt megtanultam én is. És ha olyan valakivel vagy,aki tényleg csak azért vagy,hogy ne legyél magányos...sokkal magányosabb leszel mellette,mint egyedül!
Ezzel búcsúzok
Csőkutya
Nagy sokára,de megint itt vagyok. Rengeteg dolog történt velem...kalandosan körbetekertem a Balatont...előtte elestem a robogóval és megint tiszta tipli lettem...nagyon izgi volt :D (meg hát...fájt is) :D
Azóta megint csalódtam...nem...nem pasi dolog. Családi egy kicsit...igazából nem számít...nem tulajdonítok neki nagy jelentőséget,mert ha belegondolok akkor megint visszatér a depressziós időszak...amire nincs szükség.
De...családban is...ha minden megnyilvánulásom és reakcióm a történésekre érzelmi alapú lenne...akkor valószínűleg a szóban forgó családtaggal már talán soha többé nem beszélnék...illetve nem beszélne velem.
És egyébként tényleg nehéz értelemmel közömbösíteni érzelmeket...nem nehéz,hanem "gyakorlat" nélkül tulajdonképpen lehetetlen. Honnan tudom? Próbáltam...szám szerint kétszer. De a legjobb gyógyír az idő. Nem egy másik fickó...nem a munka...nem a tanulás...nem a sport...AZ IDŐ.
És az a baj,hogy én kétszer próbáltam...és mindkettő kudarcba fulladt tulajdonképpen...bár nem...az egyiken már mondhatni túl vagyok. :) Nem okoz gondot látni...vagy látni valaki mással...inkább érzek szánalmat mikor látom...és ez nagy haladás. Nem érzem veszteségnek...már egyáltalán nem. Látom azokat az undorító dolgokat,amiket addig nem láttam...mostmár látom és jobb ez így. :)
De a másik...még hajlamos görcsbe rándulni a gyomrom ha meglátok valamit,amiből azt gondolom,hogy ott lehet...nem jó értelemben rándul görcsbe...nem pillangók...ez is inkább undor. Vagy kellemetlenség. Soha többet nem akarom látni...SOHA. Nem azért, mert félek,hogy bármilyen érzelem feléledne...korántsem. De ekkorát még emberben nem csalódtam addig...azóta volt még egy hasonló csalódás,de...soha többet nem akarom átélni...és azóta nem hiszek...
Most tanulom az egyedüllétet és remekjól megy ez nekem :) Már nem érzem rosszul magam azért, mert nincs "párom"...sőt :D Most nagyon elterjedt idézet a kedvenc közösségi oldalunkon: "Az, hogy szingli vagy,nem azt jelenti,hogy nincs senkid...hanem hogy bárkit a tiéd lehet" :D Szerintem ezt így kell felfogni...nincsenek kötöttségeim...azt csinálok amit akarok...persze...tudom...jó dolog ha az embert szeretik (ha ugyan szeretik,mert némely férfi sok mindent képes előadni csak a szexért,mint azt már én is tapasztalhattam), DE NEM MINDEN ÁRON!!!
Ez a lecke mindenkinek: ne legyetek azért valakivel,hogy ne legyetek egyedül! A kapcsolatfüggőség nagyon veszélyes...ezt megtanultam én is. És ha olyan valakivel vagy,aki tényleg csak azért vagy,hogy ne legyél magányos...sokkal magányosabb leszel mellette,mint egyedül!
Ezzel búcsúzok
Csőkutya
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
