Aloha!
Mindenki máshogy értelmezi a fenti idézetet. :)
Attól még,hogy te segítesz másoknak a bajukban...még neked is lehetnek problémáid. Attól még,hogy bírálsz másokat...valószínűleg te sem vagy tökéletes vagy bűntelen. És az utolsó...
MI A BOLDOGSÁG? HONNAN JÖN?
Disney szerint csókból születik...Néhány...khm...keleti kultúrájú népnek - a szájhagyomány szerint - a pénz okozza. Magyarországon a lottót reklámozó ember megmondta: a pénz nem boldogít,de azért eldobálta a milliócskáit a feje fölött. Több néprétegnek (politikusok,orvosok) a hatalom okozza. A regények szerint a szerelemtől lesz boldog az ember...az idilli állapotoktól,a békés családi környezettől, az életünk szerelme mellett való békés öregkor tudatától.
De mi van velünk? Mitől lesz boldog egy átlag ember,akinek nem Hollywood-i csillogás és színpompás kavalkád az élete? Egy hobbi? Egy futó románc? Egy nyári kaland? Egy nagy buli?
De akárhogy is gondolkodok...az ember csak magától lehet boldog. :) Az ilyesmit nem követelheti a barátaitól,aktuális világrengető 5 perces szerelmeitől. Nyilván könnyebb boldognak lenni,ha nem nyomasztják az ember vállát a családi konfliktusok,sárga csekkek,sikítozó porontyok,et cetera...
Egyszóval: a boldogság belülről fakad. Mondhatni: elhatározás kérdése. Eldöntöd,hogy nem ülsz fel buta pletykáknak, végzed a dolgod,teszed amit tudsz. Attól,hogy idegeskedsz és aggódsz,eltűnnek a befizetetlen számlák? NEM. Ha ideges vagy,akkor normálisan tudsz kommunikálni a körülötted lévőkkel? NEM. Csak mindenkit elriasztasz magad mellől,aztán rájössz,hogy borzasztóan egyedül maradtál...
A boldog kiegyensúlyozott ember nem görcsöl...se anyagi helyzeten...se párkapcsolati kudarcokon,ballépéseken...mert a görcsöléstől semmi nem fog megoldódni...sőt...csak rosszabb lesz...
A jelszó: BOLDOGSÁG.
Ha nem hagyod,hogy eltiporjanak a bunkók,akkor semmi akadálya annak,hogy az ember boldog legyen ;)
Köszöntem az igen megtisztelő figyelmet ;)
Csőkutya
2012. július 24., kedd
2012. május 15., kedd
"Rendelkezhetünk a világ összes kommunikációs eszközével, de az emberi tekintettel semmi sem ér fel."/Paulo Coelho"
Helló
Mi mindent lehet egy ember tekintetéből kiolvasni? Szeretetet? Hálát? Szerelmet? Gyűlöletet? Szomorúságot?
Vagy mindezeket egyszerre?
Most azon gondolkozok,hogy az enyémből vajon éppen most mit olvasna ki az, akit érdekel,hogy mit lehet kiolvasni belőle.
Nem tudom leírni amit érzek...amikor gyülekeznek azok a bizonyos viharfelhők. Mikor már mindenből eleged van,mert az egyik nap olyan jó,hogy talán szavakat se találsz rá...aztán jön egy amin teljesen sikertelennek és elveszettnek érzed magad...minden szempontból. Legyen szó tanulmányokról, munkákról, magánéletről...
Mikor nem tudod mi legyen a következő lépés...mert még lenne pl a tanulmányok terén menthető tárgy...de egyszerűen annyira elhagyott az idegrendszered,hogy a napi minimumnál nem tudsz magadból kipréselni,mert legszívesebben bekucorodnál a takaród alá,ahol mindenki békén hagy, és megnéznél egy vígjátékot, hátha az kicsit kikapcsol és jobb kedvre derít...de nem lehet,mert az élet megy tovább, és bármi történik, nem szabad elgyengülni...mert ez a társadalom elvárása.
Milliárd gondolat kavarog a fejemben...és pár dolgot ideje lenne tisztába tenni...
Az embernek megvannak a tűréshatárai...és egy idő után amikor a mezsgyére ért...elszakad a cérna és robban a bomba ami már időzítve volt...
Most értem a határra...és most van vége.
Hogy mit lehet kiolvasni most a szememből ma? Némi szomorúságot...dühöt...tehetetlenséget...egy kis csalódottságot...
És még egy dolgot...ami mindig ott van és mindig ott is lesz,mert enélkül már rég feladtam volna mindent.
Az az egy dolog pedig:
A REMÉNY!
Köszöntem az igen megtisztelő figyelmet
Mi mindent lehet egy ember tekintetéből kiolvasni? Szeretetet? Hálát? Szerelmet? Gyűlöletet? Szomorúságot?
Vagy mindezeket egyszerre?
Most azon gondolkozok,hogy az enyémből vajon éppen most mit olvasna ki az, akit érdekel,hogy mit lehet kiolvasni belőle.
Nem tudom leírni amit érzek...amikor gyülekeznek azok a bizonyos viharfelhők. Mikor már mindenből eleged van,mert az egyik nap olyan jó,hogy talán szavakat se találsz rá...aztán jön egy amin teljesen sikertelennek és elveszettnek érzed magad...minden szempontból. Legyen szó tanulmányokról, munkákról, magánéletről...
Mikor nem tudod mi legyen a következő lépés...mert még lenne pl a tanulmányok terén menthető tárgy...de egyszerűen annyira elhagyott az idegrendszered,hogy a napi minimumnál nem tudsz magadból kipréselni,mert legszívesebben bekucorodnál a takaród alá,ahol mindenki békén hagy, és megnéznél egy vígjátékot, hátha az kicsit kikapcsol és jobb kedvre derít...de nem lehet,mert az élet megy tovább, és bármi történik, nem szabad elgyengülni...mert ez a társadalom elvárása.
Milliárd gondolat kavarog a fejemben...és pár dolgot ideje lenne tisztába tenni...
Az embernek megvannak a tűréshatárai...és egy idő után amikor a mezsgyére ért...elszakad a cérna és robban a bomba ami már időzítve volt...
Most értem a határra...és most van vége.
Hogy mit lehet kiolvasni most a szememből ma? Némi szomorúságot...dühöt...tehetetlenséget...egy kis csalódottságot...
És még egy dolgot...ami mindig ott van és mindig ott is lesz,mert enélkül már rég feladtam volna mindent.
Az az egy dolog pedig:
A REMÉNY!
Köszöntem az igen megtisztelő figyelmet
2012. április 16., hétfő
"Ha egy ismeretlen ember szemébe nézek, sokszor az az érzésem támad, hogy olvas a gondolataimban, ezért szándékosan furcsa dolgokat gondolok."/Kaneara Hitomi/
Helló
Fura gondolat nem?! :P
De tulajdonképpen lehet benne valami...ugyebár a szem nem hazudik mint a nyelv...vagyis ha van egy ember akinek esetleg van érzéke z ilyesmihez,seperc alatt megmondja,hogy milyen vagy. Persze nem csak érzék kell hozzá,hanem adott esetben előképzettség is.
De a szemmel nem lehet hazudni, Kiolvashatsz belőle fájdalmat,dühöt,szeretetet,fáradtságot...bármit. Csak meg kell nézni,és mindenre választ kaphatsz. És itt jönnek a klisék,hogy mert a "szem a lélek tükre". De csak bele kell gondolni kicsit,és már nem is akkora az a közhely...
És adott esetben: az ember a barátait,ismerőseit megtanulhatja átverni...hogy ők ne lássák azt se ha rossz. De egy ismeretlen előtt elfelejti fölvenni a maszkot,és akkor az mindent láthat, ha egy kicsit figyel.
Mi a tanulság? Nézzünk az ismeretlenek szemébe,és olvassunk :) És ne féljünk ha visszanéz...csak gondoljunk vicceseket :P
Csőkutya
Fura gondolat nem?! :P
De tulajdonképpen lehet benne valami...ugyebár a szem nem hazudik mint a nyelv...vagyis ha van egy ember akinek esetleg van érzéke z ilyesmihez,seperc alatt megmondja,hogy milyen vagy. Persze nem csak érzék kell hozzá,hanem adott esetben előképzettség is.
De a szemmel nem lehet hazudni, Kiolvashatsz belőle fájdalmat,dühöt,szeretetet,fáradtságot...bármit. Csak meg kell nézni,és mindenre választ kaphatsz. És itt jönnek a klisék,hogy mert a "szem a lélek tükre". De csak bele kell gondolni kicsit,és már nem is akkora az a közhely...
És adott esetben: az ember a barátait,ismerőseit megtanulhatja átverni...hogy ők ne lássák azt se ha rossz. De egy ismeretlen előtt elfelejti fölvenni a maszkot,és akkor az mindent láthat, ha egy kicsit figyel.
Mi a tanulság? Nézzünk az ismeretlenek szemébe,és olvassunk :) És ne féljünk ha visszanéz...csak gondoljunk vicceseket :P
Csőkutya
2012. április 6., péntek
"Néha egyedül kell lennünk ahhoz, hogy a szó legteljesebb értelmében újra önmagunkra találjunk. Időre van szükségünk, hogy gondolkodjunk, eldolgozzuk az elvarratlan szálakat, felfedezzük a kuszaság mögötti értelmet vagy egyszerűen csak szabadjára engedjük fantáziánkat. Tudjuk, hogy mindezt legjobban egyedül tudjuk megtenni."/Leo Buscaglia/
Aloha!
Önmagunkra találás. Ez az új kulcsszó.
Amíg az ember magával nincsen kibékülve,addig a körülötte lévő embereket se olyannak látja amilyenek. Illetve...mondjuk kapcsolati részre bontva a dolgokat: amíg az ember nincs kibékülve önmagával és keresi a helyét ezen a Föld nevű helyen...addig senki nem fogja elfogadni..,nagyjából semmilyen szinten,
Mit jelent,hogy nem látjuk az embereket? Pl. ismerősi szinten: nem látod ha utálnak...ja bocsi :D ez azért lehet,mert nem képesek a szemedbe mondani,vagy kimutatni,hogy "nem kedvelnek".Akkor ez a példa félrement :P
De mondjuk vegyük a pasi-témát (megint...). Találkozol egy sráccal,dumáltok,szimpi lesz...történjék bármi,vagy semmi...amíg nem találod meg magad,és valaki másban keresed a támaszt: idealizálod a pasikat. Szerelmes akarsz lenni...jobban mondva szerelmes vagy a szerelembe,és emiatt,bármilyen is a pasi imádni fogod,mert idealizálod. Aztán meg x idő elteltével ahogy történnek a dolgok,meglátod a gyarló valóját,pofára esel,eltörik a tükör amit megalkottál,és vége. Pedig ő nem volt más,csak te akartad másnak látni. És ez a titok... ;)
De megsúgom: erre természetesen nem egyedül sikerült rájönnöm,és aki segített valószínűleg tudni fogja,hogy hogy találtam meg MAGAM a választ ;)
Az embernek egyedül is látnia kell a dolgokat,de nyilván ha valaki segít rávilágítani a problémák gyökerére,akkor könnyebb az indulás :)
Most itt az idő,hogy mérlegeljek...mert az idealizálásból már sok volt...Pedig a valóságban élek. Nem mondhatnám,hogy alapjáraton optimista vagy idealista lennék,hiszen jellemzőbb rám a pesszimizmus és a realizmus. De a nem látszó dolgokban...amit csak én látok...idealizálok.De ennek vége! Nincs több illúzió se pasival,se semmivel kapcsolatban. Az emberi kapcsolatok meg: aki olyan borzasztóan rühell...mondja a szemembe mi a baja,és ne puncsoljon,mert így,hogy tudom amit tudok...undorító. A szememben ezek az emberek fikarcnyit sem érnek...Ha nem tetszik valami,akkor ne cukiskodjon amikor összefutunk...hanem mondja meg mi a baja.
Lényeg a lényeg: maradt átgondolni- és mérlegelnivaló itt a nagy szünetre...az idő nem marad kihasználatlan :)
És ami ezután jön...;)
A titok benned van...;)
Csőkutya
Önmagunkra találás. Ez az új kulcsszó.
Amíg az ember magával nincsen kibékülve,addig a körülötte lévő embereket se olyannak látja amilyenek. Illetve...mondjuk kapcsolati részre bontva a dolgokat: amíg az ember nincs kibékülve önmagával és keresi a helyét ezen a Föld nevű helyen...addig senki nem fogja elfogadni..,nagyjából semmilyen szinten,
Mit jelent,hogy nem látjuk az embereket? Pl. ismerősi szinten: nem látod ha utálnak...ja bocsi :D ez azért lehet,mert nem képesek a szemedbe mondani,vagy kimutatni,hogy "nem kedvelnek".Akkor ez a példa félrement :P
De mondjuk vegyük a pasi-témát (megint...). Találkozol egy sráccal,dumáltok,szimpi lesz...történjék bármi,vagy semmi...amíg nem találod meg magad,és valaki másban keresed a támaszt: idealizálod a pasikat. Szerelmes akarsz lenni...jobban mondva szerelmes vagy a szerelembe,és emiatt,bármilyen is a pasi imádni fogod,mert idealizálod. Aztán meg x idő elteltével ahogy történnek a dolgok,meglátod a gyarló valóját,pofára esel,eltörik a tükör amit megalkottál,és vége. Pedig ő nem volt más,csak te akartad másnak látni. És ez a titok... ;)
De megsúgom: erre természetesen nem egyedül sikerült rájönnöm,és aki segített valószínűleg tudni fogja,hogy hogy találtam meg MAGAM a választ ;)
Az embernek egyedül is látnia kell a dolgokat,de nyilván ha valaki segít rávilágítani a problémák gyökerére,akkor könnyebb az indulás :)
Most itt az idő,hogy mérlegeljek...mert az idealizálásból már sok volt...Pedig a valóságban élek. Nem mondhatnám,hogy alapjáraton optimista vagy idealista lennék,hiszen jellemzőbb rám a pesszimizmus és a realizmus. De a nem látszó dolgokban...amit csak én látok...idealizálok.De ennek vége! Nincs több illúzió se pasival,se semmivel kapcsolatban. Az emberi kapcsolatok meg: aki olyan borzasztóan rühell...mondja a szemembe mi a baja,és ne puncsoljon,mert így,hogy tudom amit tudok...undorító. A szememben ezek az emberek fikarcnyit sem érnek...Ha nem tetszik valami,akkor ne cukiskodjon amikor összefutunk...hanem mondja meg mi a baja.
Lényeg a lényeg: maradt átgondolni- és mérlegelnivaló itt a nagy szünetre...az idő nem marad kihasználatlan :)
És ami ezután jön...;)
A titok benned van...;)
Csőkutya
2012. március 12., hétfő
"A nők sok tekintetben hajthatatlanok. Ha egyszer elkönyvelik az embert a "seggfej" alá, akkor se változtathatsz rajta, ha a fejed tetejére állsz. Megmented a világot, akkor is úgy néznek rád, mint a seggfejre, aki megmentette a világot." /Tibor Fischer/
Aloha!
Hát ez így van! Mondjuk én szinte csak magamból tudok kiindulni.
Alapjáraton nekem bárkiről bármit mondanak,bárhogy lehúzzák mások,bármit mondanak a viselt dolgairól,előéletéről...általában mindenki megkapja az esélyt a javításra - vagy éppen a rontásra.
Igazából én szörnyen előítéletes vagyok. De ennek ellenére is mindenki kap egy esélyt. Akiről általában rossz az első meglátásom...az be is bizonyítja,hogy igazam volt,hogy felcímkéztem gyökérnek.
De a lényeg: nálam mindenkinek van 1 esélye! De ha azt eljátssza,akkor helló-szia. De mondjuk ezt szerintem majdnem minden nő nevében állíthatom. Kivéve ha a nő szerelmes az illető seggfejbe,vagy esetleg a hölgyemény olyan mértékű önbizalomhiánnyal és kisebbségi komplexussal van megáldva,hogy elviseli ha szemétkednek vele...
Azt hiszem mostanában pontosan történtek velem olyan dolgok,amik miatt bizonyos embert illetve embereket leírtam...nem csak férfiként,de emberként is.
Nem szeretem a hazug embereket. Nem bírom,mikor valaki előadja,hogy mennyire erkölcsös és megbízható és nem csapodár,de tényleg nem...és valójában az sem volt igaz amit kérdezett. Ez szerintem egy nő életében a legnagyobb csalódás,pláne ha volt valamifajta kapcsolata az aktuális hímmel. Én ezt nem tudnám meghatározni...de az volt a legnagyobb csalódás,hogy mennyire félreismertem a "seggfejet". Mert a seggfej esetében én hallgattam mindenkitől,hogy mekkora seggfejről is van szó,dehát Szaszánál mindenkinek van 1 ESÉLYE a javításra. Eleinte úgy tűnt,hogy javításról lesz szó...aztán volt egy törés,de akkor sem írtam le teljesen. De miután pórul jártam - szépen mondva - azután kikristályosodott néhány dolog, pláne miután hallottam ezt-azt innen-onnan. Abban a pillanatban került az ember a seggfej-kategóriába, és írtam le mint embert...
Valahol örülök neki,hogy "pórul jártam",ami így visszanézve haszon,mert valószínűleg hosszútávon ez nekem jó,és megspóroltam egy mégnagyobb fájdalmat. Ugyanakkor: hogy ismerhettem ennyire félre egy embert,akihez minimálisan de kötődtem és vonzódtam?! Hogy nem láttam azt,hogy valóban milyen? Ez lenne a rózsaszín köd?
De a ma már ismert információk fényében...az ember számomra seggfej lett,látni sem bírom, nem tudom emberszámba venni...
Szóval egyet tudok érteni az idézettel. Mert ez az ember...ha a csillagokat lehozná,csak azért,hogy szóba álljak vele,vagy hogy barátok legyünk...akkor sem adnék neki még egy esélyt. Eljátszotta a lehetőséget...nincs miről beszélni ;)
Köszöntem az igen megtisztelő figyelmet ;)
Csőkutya
Hát ez így van! Mondjuk én szinte csak magamból tudok kiindulni.
Alapjáraton nekem bárkiről bármit mondanak,bárhogy lehúzzák mások,bármit mondanak a viselt dolgairól,előéletéről...általában mindenki megkapja az esélyt a javításra - vagy éppen a rontásra.
Igazából én szörnyen előítéletes vagyok. De ennek ellenére is mindenki kap egy esélyt. Akiről általában rossz az első meglátásom...az be is bizonyítja,hogy igazam volt,hogy felcímkéztem gyökérnek.
De a lényeg: nálam mindenkinek van 1 esélye! De ha azt eljátssza,akkor helló-szia. De mondjuk ezt szerintem majdnem minden nő nevében állíthatom. Kivéve ha a nő szerelmes az illető seggfejbe,vagy esetleg a hölgyemény olyan mértékű önbizalomhiánnyal és kisebbségi komplexussal van megáldva,hogy elviseli ha szemétkednek vele...
Azt hiszem mostanában pontosan történtek velem olyan dolgok,amik miatt bizonyos embert illetve embereket leírtam...nem csak férfiként,de emberként is.
Nem szeretem a hazug embereket. Nem bírom,mikor valaki előadja,hogy mennyire erkölcsös és megbízható és nem csapodár,de tényleg nem...és valójában az sem volt igaz amit kérdezett. Ez szerintem egy nő életében a legnagyobb csalódás,pláne ha volt valamifajta kapcsolata az aktuális hímmel. Én ezt nem tudnám meghatározni...de az volt a legnagyobb csalódás,hogy mennyire félreismertem a "seggfejet". Mert a seggfej esetében én hallgattam mindenkitől,hogy mekkora seggfejről is van szó,dehát Szaszánál mindenkinek van 1 ESÉLYE a javításra. Eleinte úgy tűnt,hogy javításról lesz szó...aztán volt egy törés,de akkor sem írtam le teljesen. De miután pórul jártam - szépen mondva - azután kikristályosodott néhány dolog, pláne miután hallottam ezt-azt innen-onnan. Abban a pillanatban került az ember a seggfej-kategóriába, és írtam le mint embert...
Valahol örülök neki,hogy "pórul jártam",ami így visszanézve haszon,mert valószínűleg hosszútávon ez nekem jó,és megspóroltam egy mégnagyobb fájdalmat. Ugyanakkor: hogy ismerhettem ennyire félre egy embert,akihez minimálisan de kötődtem és vonzódtam?! Hogy nem láttam azt,hogy valóban milyen? Ez lenne a rózsaszín köd?
De a ma már ismert információk fényében...az ember számomra seggfej lett,látni sem bírom, nem tudom emberszámba venni...
Szóval egyet tudok érteni az idézettel. Mert ez az ember...ha a csillagokat lehozná,csak azért,hogy szóba álljak vele,vagy hogy barátok legyünk...akkor sem adnék neki még egy esélyt. Eljátszotta a lehetőséget...nincs miről beszélni ;)
Köszöntem az igen megtisztelő figyelmet ;)
Csőkutya
2012. február 18., szombat
"A legnehezebb az életben: élni és nem hazudni." /Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij/
Helló!
Rég írtam már...Új év, új élet,frappáns újévi fogadalmak. Minden új megvilágításba kerül :)
Mire az idézet? Miért? Talán nem igaz? ;)
Mindenki hazudik...és mindig. Amikor megkérdezik egy nagy "trauma" után,hogy "hogy vagy?"...nem fogod azt mondani,hogy "köszi,hogy kérdezed,szarul. Nem tudom hogy fogom túlélni a következő pár napot,tekintve,hogy a szívemet tépték ki..." Azt fogod mondani: "köszi,jól". Ez már hazugság,nem?!
Vagy...mondjuk ha lány vagy és megkérdezik,hogy "tetszik xy?" biztos nem mondod azt,hogy "óóó igen,odáig vagyok,ha meglátom",hanem azt mondod,hogy "ááá neeeem" :) és nem is mutatod...pedig lehet,hogy kéne?! :D
A pasik olyan könnyen mondják,hogy "úúú bejön..." :) de úgy is kell nem? :) Hiszen ők a férfiak,álljanak a sarkukra és mondják,hogy "Tetszel nekem" :) legalábbis így kéne,aztán nem így van :D
A mostani fiúk többsége puhány és papucs...pont ma került elő a téma. Nekem sok fiú barátom van. De ha barátnőjük lesz,akkor el vagyok felejtve,le vannak mondva a lógások...féltékeny és hisztis a kislány,nem szólhat hozzám a barátom. De ez milyen dolog már?! Nekem is volt barátom akinek voltak lánybarátai. Nem voltam rájuk féltékeny. Összebarátkoztam velük,megismertem őket,ennyi :) Szerintem aki a lánybarátokra féltékeny...egyrészt önbizalomhiányos,másrészt nem bízik élete párjában ;) Ami gáz,és már alapjában ingatja meg azt a remek kapcsolatot. Meg nézzük reálisan...ha barátok vagytok x éve,és nem akartatok soha összejönni...akkor majd pont akkor jöttök rá,hogy egymásnak kelletek,amikor a srác összejön egy csajjal. Persze...a filmekben mindig így van...de ez itt a valóság :)
Könyörgöm...:D Ne legyetek ilyen ostobák csajok ;)
Csőkutya ;)
Rég írtam már...Új év, új élet,frappáns újévi fogadalmak. Minden új megvilágításba kerül :)
Mire az idézet? Miért? Talán nem igaz? ;)
Mindenki hazudik...és mindig. Amikor megkérdezik egy nagy "trauma" után,hogy "hogy vagy?"...nem fogod azt mondani,hogy "köszi,hogy kérdezed,szarul. Nem tudom hogy fogom túlélni a következő pár napot,tekintve,hogy a szívemet tépték ki..." Azt fogod mondani: "köszi,jól". Ez már hazugság,nem?!
Vagy...mondjuk ha lány vagy és megkérdezik,hogy "tetszik xy?" biztos nem mondod azt,hogy "óóó igen,odáig vagyok,ha meglátom",hanem azt mondod,hogy "ááá neeeem" :) és nem is mutatod...pedig lehet,hogy kéne?! :D
A pasik olyan könnyen mondják,hogy "úúú bejön..." :) de úgy is kell nem? :) Hiszen ők a férfiak,álljanak a sarkukra és mondják,hogy "Tetszel nekem" :) legalábbis így kéne,aztán nem így van :D
A mostani fiúk többsége puhány és papucs...pont ma került elő a téma. Nekem sok fiú barátom van. De ha barátnőjük lesz,akkor el vagyok felejtve,le vannak mondva a lógások...féltékeny és hisztis a kislány,nem szólhat hozzám a barátom. De ez milyen dolog már?! Nekem is volt barátom akinek voltak lánybarátai. Nem voltam rájuk féltékeny. Összebarátkoztam velük,megismertem őket,ennyi :) Szerintem aki a lánybarátokra féltékeny...egyrészt önbizalomhiányos,másrészt nem bízik élete párjában ;) Ami gáz,és már alapjában ingatja meg azt a remek kapcsolatot. Meg nézzük reálisan...ha barátok vagytok x éve,és nem akartatok soha összejönni...akkor majd pont akkor jöttök rá,hogy egymásnak kelletek,amikor a srác összejön egy csajjal. Persze...a filmekben mindig így van...de ez itt a valóság :)
Könyörgöm...:D Ne legyetek ilyen ostobák csajok ;)
Csőkutya ;)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
