"Néha egyedül kell lennünk ahhoz, hogy a szó legteljesebb értelmében újra önmagunkra találjunk. Időre van szükségünk, hogy gondolkodjunk, eldolgozzuk az elvarratlan szálakat, felfedezzük a kuszaság mögötti értelmet vagy egyszerűen csak szabadjára engedjük fantáziánkat. Tudjuk, hogy mindezt legjobban egyedül tudjuk megtenni."/Leo Buscaglia/

Aloha!

Önmagunkra találás. Ez az új kulcsszó.

Amíg az ember magával nincsen kibékülve,addig a körülötte lévő embereket se olyannak látja amilyenek. Illetve...mondjuk kapcsolati részre bontva a dolgokat: amíg az ember nincs kibékülve önmagával és keresi a helyét ezen a Föld nevű helyen...addig senki nem fogja elfogadni..,nagyjából semmilyen szinten,

Mit jelent,hogy nem látjuk az embereket? Pl. ismerősi szinten: nem látod ha utálnak...ja bocsi :D ez azért lehet,mert nem képesek a szemedbe mondani,vagy kimutatni,hogy "nem kedvelnek".Akkor ez a példa félrement :P
De mondjuk vegyük a pasi-témát (megint...). Találkozol egy sráccal,dumáltok,szimpi lesz...történjék bármi,vagy semmi...amíg nem találod meg magad,és valaki másban keresed a támaszt: idealizálod a pasikat. Szerelmes akarsz lenni...jobban mondva szerelmes vagy a szerelembe,és emiatt,bármilyen is a pasi imádni fogod,mert idealizálod. Aztán meg x idő elteltével ahogy történnek a dolgok,meglátod a gyarló valóját,pofára esel,eltörik a tükör amit megalkottál,és vége. Pedig ő nem volt más,csak te akartad másnak látni. És ez a titok... ;)

De megsúgom: erre természetesen nem egyedül sikerült rájönnöm,és aki segített valószínűleg tudni fogja,hogy hogy találtam meg MAGAM a választ ;)

Az embernek egyedül is látnia kell a dolgokat,de nyilván ha valaki segít rávilágítani a problémák gyökerére,akkor könnyebb az indulás :)

Most itt az idő,hogy mérlegeljek...mert az idealizálásból már sok volt...Pedig a valóságban élek. Nem mondhatnám,hogy alapjáraton optimista vagy idealista lennék,hiszen jellemzőbb rám a pesszimizmus és a realizmus. De a nem látszó dolgokban...amit csak én látok...idealizálok.De ennek vége! Nincs több illúzió se pasival,se semmivel kapcsolatban. Az emberi kapcsolatok meg: aki olyan borzasztóan rühell...mondja a szemembe mi a baja,és ne puncsoljon,mert így,hogy tudom amit tudok...undorító. A szememben ezek az emberek fikarcnyit sem érnek...Ha nem tetszik valami,akkor ne cukiskodjon amikor összefutunk...hanem mondja meg mi a baja.

Lényeg a lényeg: maradt átgondolni- és mérlegelnivaló itt a nagy szünetre...az idő nem marad kihasználatlan :)
És ami ezután jön...;)
A titok benned van...;)

Csőkutya