Helló
Fura gondolat nem?! :P
De tulajdonképpen lehet benne valami...ugyebár a szem nem hazudik mint a nyelv...vagyis ha van egy ember akinek esetleg van érzéke z ilyesmihez,seperc alatt megmondja,hogy milyen vagy. Persze nem csak érzék kell hozzá,hanem adott esetben előképzettség is.
De a szemmel nem lehet hazudni, Kiolvashatsz belőle fájdalmat,dühöt,szeretetet,fáradtságot...bármit. Csak meg kell nézni,és mindenre választ kaphatsz. És itt jönnek a klisék,hogy mert a "szem a lélek tükre". De csak bele kell gondolni kicsit,és már nem is akkora az a közhely...
És adott esetben: az ember a barátait,ismerőseit megtanulhatja átverni...hogy ők ne lássák azt se ha rossz. De egy ismeretlen előtt elfelejti fölvenni a maszkot,és akkor az mindent láthat, ha egy kicsit figyel.
Mi a tanulság? Nézzünk az ismeretlenek szemébe,és olvassunk :) És ne féljünk ha visszanéz...csak gondoljunk vicceseket :P
Csőkutya
2012. április 16., hétfő
2012. április 6., péntek
"Néha egyedül kell lennünk ahhoz, hogy a szó legteljesebb értelmében újra önmagunkra találjunk. Időre van szükségünk, hogy gondolkodjunk, eldolgozzuk az elvarratlan szálakat, felfedezzük a kuszaság mögötti értelmet vagy egyszerűen csak szabadjára engedjük fantáziánkat. Tudjuk, hogy mindezt legjobban egyedül tudjuk megtenni."/Leo Buscaglia/
Aloha!
Önmagunkra találás. Ez az új kulcsszó.
Amíg az ember magával nincsen kibékülve,addig a körülötte lévő embereket se olyannak látja amilyenek. Illetve...mondjuk kapcsolati részre bontva a dolgokat: amíg az ember nincs kibékülve önmagával és keresi a helyét ezen a Föld nevű helyen...addig senki nem fogja elfogadni..,nagyjából semmilyen szinten,
Mit jelent,hogy nem látjuk az embereket? Pl. ismerősi szinten: nem látod ha utálnak...ja bocsi :D ez azért lehet,mert nem képesek a szemedbe mondani,vagy kimutatni,hogy "nem kedvelnek".Akkor ez a példa félrement :P
De mondjuk vegyük a pasi-témát (megint...). Találkozol egy sráccal,dumáltok,szimpi lesz...történjék bármi,vagy semmi...amíg nem találod meg magad,és valaki másban keresed a támaszt: idealizálod a pasikat. Szerelmes akarsz lenni...jobban mondva szerelmes vagy a szerelembe,és emiatt,bármilyen is a pasi imádni fogod,mert idealizálod. Aztán meg x idő elteltével ahogy történnek a dolgok,meglátod a gyarló valóját,pofára esel,eltörik a tükör amit megalkottál,és vége. Pedig ő nem volt más,csak te akartad másnak látni. És ez a titok... ;)
De megsúgom: erre természetesen nem egyedül sikerült rájönnöm,és aki segített valószínűleg tudni fogja,hogy hogy találtam meg MAGAM a választ ;)
Az embernek egyedül is látnia kell a dolgokat,de nyilván ha valaki segít rávilágítani a problémák gyökerére,akkor könnyebb az indulás :)
Most itt az idő,hogy mérlegeljek...mert az idealizálásból már sok volt...Pedig a valóságban élek. Nem mondhatnám,hogy alapjáraton optimista vagy idealista lennék,hiszen jellemzőbb rám a pesszimizmus és a realizmus. De a nem látszó dolgokban...amit csak én látok...idealizálok.De ennek vége! Nincs több illúzió se pasival,se semmivel kapcsolatban. Az emberi kapcsolatok meg: aki olyan borzasztóan rühell...mondja a szemembe mi a baja,és ne puncsoljon,mert így,hogy tudom amit tudok...undorító. A szememben ezek az emberek fikarcnyit sem érnek...Ha nem tetszik valami,akkor ne cukiskodjon amikor összefutunk...hanem mondja meg mi a baja.
Lényeg a lényeg: maradt átgondolni- és mérlegelnivaló itt a nagy szünetre...az idő nem marad kihasználatlan :)
És ami ezután jön...;)
A titok benned van...;)
Csőkutya
Önmagunkra találás. Ez az új kulcsszó.
Amíg az ember magával nincsen kibékülve,addig a körülötte lévő embereket se olyannak látja amilyenek. Illetve...mondjuk kapcsolati részre bontva a dolgokat: amíg az ember nincs kibékülve önmagával és keresi a helyét ezen a Föld nevű helyen...addig senki nem fogja elfogadni..,nagyjából semmilyen szinten,
Mit jelent,hogy nem látjuk az embereket? Pl. ismerősi szinten: nem látod ha utálnak...ja bocsi :D ez azért lehet,mert nem képesek a szemedbe mondani,vagy kimutatni,hogy "nem kedvelnek".Akkor ez a példa félrement :P
De mondjuk vegyük a pasi-témát (megint...). Találkozol egy sráccal,dumáltok,szimpi lesz...történjék bármi,vagy semmi...amíg nem találod meg magad,és valaki másban keresed a támaszt: idealizálod a pasikat. Szerelmes akarsz lenni...jobban mondva szerelmes vagy a szerelembe,és emiatt,bármilyen is a pasi imádni fogod,mert idealizálod. Aztán meg x idő elteltével ahogy történnek a dolgok,meglátod a gyarló valóját,pofára esel,eltörik a tükör amit megalkottál,és vége. Pedig ő nem volt más,csak te akartad másnak látni. És ez a titok... ;)
De megsúgom: erre természetesen nem egyedül sikerült rájönnöm,és aki segített valószínűleg tudni fogja,hogy hogy találtam meg MAGAM a választ ;)
Az embernek egyedül is látnia kell a dolgokat,de nyilván ha valaki segít rávilágítani a problémák gyökerére,akkor könnyebb az indulás :)
Most itt az idő,hogy mérlegeljek...mert az idealizálásból már sok volt...Pedig a valóságban élek. Nem mondhatnám,hogy alapjáraton optimista vagy idealista lennék,hiszen jellemzőbb rám a pesszimizmus és a realizmus. De a nem látszó dolgokban...amit csak én látok...idealizálok.De ennek vége! Nincs több illúzió se pasival,se semmivel kapcsolatban. Az emberi kapcsolatok meg: aki olyan borzasztóan rühell...mondja a szemembe mi a baja,és ne puncsoljon,mert így,hogy tudom amit tudok...undorító. A szememben ezek az emberek fikarcnyit sem érnek...Ha nem tetszik valami,akkor ne cukiskodjon amikor összefutunk...hanem mondja meg mi a baja.
Lényeg a lényeg: maradt átgondolni- és mérlegelnivaló itt a nagy szünetre...az idő nem marad kihasználatlan :)
És ami ezután jön...;)
A titok benned van...;)
Csőkutya
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
