Arénapló chapter 3.

Újra itt...milyen meglepő ugye?! :D
Ismét rengeteg ember...már nem is írok erről többet,hogy mennyire felháborít a dolog... Szétnézek és még mindig elkeseredek. Tegnap nálam vásárolt egyik volt edzőm...nem is igazán edzőm,de ő vezette anno az egyesületet és én voltam mindig is a "Misikém". Először meg sem ismert...ezek szerint tényleg sokat változhattam... Beszéltünk pár szót. Ő is kérdezte,hogy mindig ilyen sok ember van-e itt...és őt is felháborította,hogy mennyi "tini" mászkál itt. Amikor ennyi idős voltam (13-17 korosztály) soha,vagy csak nagyon ritkán mentem plázába...nemhogy ott lógtam volna...se pénzem nem volt rá,se kedvem nem volt hozzá...se időm. Ennyi idősen még nyáron is edzésre jártam...vagy kézire vagy...egész nap kint voltam a lovardában,és csináltam valami hasznosat.Vagy táborozni jártam a bárhova...vagy edzőtáborozni mentem. És igenis jó volt...a nyár nekem arról szólt,hogy kb 2 napot nem töltöttem itthon egyhuzamban. Mostmeg már nem sikk táborba járni...vagy sosincs otthon a gyerek mert plázázni jár,vagy egyfolytában otthon van és nyomatja a számítógépet éjjel-nappal,növeli a seggét. Nem szép de ez van. Ez valahol nyilván a szülők hibája is,mert dolgoznak,hiszen valahogyan fönn kell tartani az életszínvonalat,amit a kisded megszokott...

Lányok ülnek a mellettem lévő asztalnál...kettő nálunk vásárolt szendvicset,a harmadik a McDönciből vásárolt valami összedarált rettenetet...az hogy valaha mozogtak volna komolyabbam,hírből sem látszik...az egyik durván nagydarab,a másik kettő nyomába sem ér,de azért...dolgoznak a fölzárkózáson. Megeszik a szendvicseket,hambikat. Kettő föláll és elkocog a McDöncibe fogyókúrás gyokis-epres-karamellás-tutijó fagyiért. Tudom,hogy nem szabadna ennyire megfigyelnem az embereket,de...vááá. Valamiért ez rám ragadt :S Meg az előítéletesség is. A duckó lánynak elég sok a feleslege...tudom az vesse az első követ aki tökéletes...de ez van én ilyen vagyok. Szóval a duckó lány: narancs-sárgás répaszínű haja lenőve,félszoros konty-szerűségbe.Toka és zsírpúp a tarkón egyaránt megtalálható.Vállán tetoválás...talán egy fecske,vagy valamilyen madár - pont nem látszik. Húsos ujjak,tövig lerágott köröm(önértékelési problémák?önbizalomhiány?),hatalmas vádli - de nem izmoktól -,eltűnt boka. Ötletem sincs,hogy mit dolgozhat,de biztosan üloőmunka.Olyan 20-23 év körüli lehet. Abban se vagyok biztos,hogy dolgozik valamit...

Kisfiú elsétál a látóteremben...egy McFlurry,telefon a fülére ragadva,kiabál valakivel,Puma cipő,Fundango nadrág,csupa márkás holmi...nyilván a házban vásárolta szülők pénzén...valamelyik nap amikor épp itt lógott...

Azt hiszem másokkal foglalkozni,másokat elemezni jó móka...csak magammal nem bírok...nem egyszerű...nem akarok...

Ha kicsit másokat nézel,előkapod az előítéleteidet és elemzed őket,a saját problémáid átmenetileg megszűnnek...nem agyalsz rajtuk és kész. Ilyen egyszerű! :)

megint borús megérzés :(

Van az a szörnyű érzés ami azelőtt a bizonyos hír előtt fogott el...nem akartam leírni,de megbolondulok. Nem tudom mi van...belebotlottam abba a dalba,amit a dédim temetésén játszottak le...és nem érzem jól magam...nem sírtam a temetésen...és most se...

MI VAN MÁR MEGINT???

Szerelmi élet totál nulla.No para,no csalódás...no tudat,hogy van valaki valahol aki szeret egy kicsit is...
Munka remekül megy,gyakorlatilag nem is csinálok mást...szemlélem magam körül az embereket és néha elkeseredek...Tükörbe már nem is nézek,mert közel s távol én vagyok minden szempontból a legnagyobb nulla.
Egy barátnőm nem beszél velem...mert nem bírtam MSN-en őszinte lenni és megmondani,hogy utálom a pasiját...sajnálom...ha megmondtam volna akkor se érintkeznénk többet,mert mindig a sráccal van.Nem veszi föl nekem a telefont...nem köszön be,pedig tudja,hogy mindig dolgozom...egy barátot se tudok magam mellett tartani...mit kezdenlk egy pasival. Úgy tűnik,hogy hosszútávon mindenkit az őrületbe kergetek magam körül...

Arénapló chapter 2.

Egy péntek...ismét egy dolgos péntek,mert dolgozni kell... Péntek délután fél 2 van és alig lehet levegőt kapni. A klíma csodája teszi vagy a "minőségi táplálék" vagy inkább az, hogy a kaja olcsó(!)... Merthogy tombol a nyár és a gyorséttermek akciói egymást érik. Nem is tudom,hogy írhatnám le úgy,hogy semmilyen jogszabályt ne sértsek :D Ott van a Super Size Me-ből ismert bohócos rettenet...ennyit meg annyit tudsz spórolni,ha hozod a kupont,amit jelzem,hogy a kerület összes postaládájába eljuttattak! Az a röhej,hogy szerintem rengetegen ezért mozdulnak ki... Aztán ott van a B.K. - ami itt nem a Barátok Közt :D -,ami ugyanezt az akciót csinálja,talán annyi különbséggel,hogy nem szórják szét a kuponokat az összes postaládába. Van az a szendvicsbár (a "metró") ahol én is dolgozom...előrukkolnak olyan szendviccsel,ami 250 Ft-ba kerül,alig van benne valami,de mégis elmondhatja az ember h "igen én ott ettem"...és most megint hozzák majd a "mini szendókat" amivel megint csak nekünk kell szívni majd...juhé :D ilyen a vendéglátóipar :D

De az,hogy az emberek túlnyomó többsége csak a klimatizált helység miatt van itt az is hótziher...de ha már itt van eszik is valamit...meg szétnéz, és vásárolgat...így alakul ki a "shoppingolás" fogalma...ismétháromszoros hurrá az emberiségnek...

"Egyedül. Igen, ez a kulcsszó, nincs is még ilyen szörnyű szó. A gyilkosság meg sem közelíti, a pokol pedig csak szegényes szinonimája."/Stephen King/

Nem...nem érzem magam különösen magányosnak. Csak néha rámjön az 5 perc amikor arra gondolok,hogy nem lenne rossz ha lenne mellettem valaki...de értekeztünk és értekezünk ezzel kapcsolatban kedves ismerősömmel...nem görcsölök ezen...fölösleges...van ezer más bajom,nem kell mégegy pluszba :)

Magány vagy egyedüllét? Én nem igazán vagyok tapasztalt az igazán hosszútávú kapcsolatokban...így nem is vagyok azzal tisztában milyen szörnyű is valójában egyedül lenni. Tudom egy érzelmileg retardált egyed vagyok de ez van...

Szóval igazából én mások élményeiből,tapasztalataiból tudok táplálkozni...meg amit olvasok - mert azért reklámozzuk,hogy Szasza igenis kultúrálódik. Vagyis mondhatjuk,hogy mások hibájából tanulok - vagy nem.

Magány és egyedüllét között óriási a különbség. Igaz,ehhez a meglátásomhoz nagyban hozzájárult egy könyv,amit nem óhajtok reklámozni. A magány azt jelenti,hogy valaki baromira nem érzi jól magát a bőrében. Úgy érzi,hogy egyedül mit sem ér az élete...ezért a magányos ember menekül,kapcsolatból kapcsolatba,ahol továbbra is állatira magányos lesz,csak akkor épp másnak fogja nevezni,mert ő már nem lehet magányos mivel van mellette valaki.

Az egyedüllét az más dió. Az ember aki egyedül van,az képes az önálló életre.Nem abban keresi élete értelmét,hogy valaki más mellett teljesedjen ki. Nem görcsöl,csak éli az életét.

Szóval nem gondolom magam magányosnak...néha tényleg rámtör az érzés,hogy magányos vagyok,ettől függetlenül nem menekülök bele egy olyan "kapcsolatba" amiben megfulladnék...és csak azért lenne,hogy elmondhassam magamról,hogy igenis van mellettem valaki és nem vagyok egyedül. Ugyanúgy egyedül lennék...

Én azt hiszem inkább egyedül vagyok...

Arénapló chapter 1.

Tudom,hogy rég nem jelentkeztem,de melózni kell... Múlt héten kenutúrán voltam...Azt hiszem elég jól sikerült :) Sok volt a hülyülés,poénkodás,ivászat,evezés,stb... Sok jófej embert ismertem meg,és pár régi ismerősben kellemesen csalódtam,mert kiderült,hogy nem mindig szúrós,hanem valamikor igenis jófej és aranyos :)
Szombaton hazajöttünk...leszálltunk a buszról,vissza a nagyvárosba...Idén nem felejtettem el fésűt vinni,de elhatároztam,hogy nem használom,mivel ez amolyan kenutúrás hagyomány...Szóval amikor leszálltam a buszról szombaton a kis berasztásodott hajammal...Kicsit visszavágytam a nyaralásba...

Szombati érkezés után,vasárnap már délutáni műszakban dolgoztam...azt hiszem ma péntek van és ez a hatodik napom egyhuzamban...persze mind délutáni műszak,ami azt jelenti,hogy nem voltam otthon idestova 2 hete! Nem is ez a probléma...meg nem is az,hogy kinek van így kedve/ideje/ereje bulizni vagy egyáltalán élni... Hanem most ezzel a 7 nap munkával egyhuzamban 7 napig néztem az embereket akik itt megfordulnak... El vagyok keseredve...rengeteg ember,hétköznap is sok,de ahogy közeledik a hétvége...egyre többen és többen lesznek. Elég szörnyű,hogy a "kamaszoknak" az a program,hogy bejön "plázázni"...és az idősebbek is...mit látok? Jön a pereputty,megveszik a Tesco-ban a kaját meg a sört,és leülnek a fotelokba,mivel rájöttek,hogy itt van klíma,ezért már jobb mint otthon ülni a putriban,vagy kint csámborogni az utcán. Lopják a wc papírt,a wc kefét,lopnak a Tesco-ból, jönnek hozzánk,mert "ugye van nálatok az a 250 Ft-os szendvics"? Valóban logikus a kérdés,nyilván azért van kiplakátolva,mert nálunk nem lehet kapni...Ugyanez bármivel kapcsolatban...minden,de tényleg MINDEN ki van nálunk írva...csak el kéne olvasni...de nem megy... Mindig elgondolkozom azon,hogy most hány százalékos lehet az analfabétizmus Magyarországon...

Lényeg,hogy szörnyű,hogy mennyi ember jár "plázázni"...Az egy dolog,hogy ha kell valami akkor jössz,vagy találkozol egy barátoddal és megiszol vele egy kávét...de hogy rengeteg olyan arc van akit minden nap itt esz a fene...ha nem kéne itt dolgoznom,valószínűleg eszembe se jutna ide jönni...Tavaly amikor volt még a lovarda,meg apunak dolgoztam,nem igen jöttem a Hajógyári-szigetnél beljebb...nem hiányzott...És ezek az emberek...miért nem mennek inkább strandra? Annyira nem drága...simán elköltenek egy nap annyit egy plázában,mintha kivinnék a családjukat a strandra...

Gyászjelentés

Gyakori internet hiány okán nem írogatok mostanában,mert mamámnál vagyok sokat ahol nincs internet.Szóval jelen és üdvözletem mindenkinek aki elolvas :)

Biztosan közhely lenne ha azt írnám,hogy a munka miatt semmire sincs időm,hiszen viszonylag sokat találkozom a barátaimmal,mászkálok a városban,intézem az ügyeimet,temetésre járok az ország nyugati szélére...Igen,ott is voltam. Elmentünk,ebédeltünk és szinte föl se fogtam még hogy nincs köztünk...hiszen ha leültünk enni akkor is a konyhában téblábolt.Elmentünk a temetőbe. Meg lehetett nézni,de nem voltam rá képes...Meg kellett volna,de úgy gondoltam,hogy jobb ha nem egy beesett arcú,összeszottyadt burok marad meg nekem belőle hanem az amikor kiabál nekem,hogy "teee böcce...egyél még" vagy "tedd be az ajtót" stb... A temetésen volt egy kis konfliktus: megjelent a család azon része akik nemkívánatosak voltak az "eseményen"...ugyanis a dédimnek a tuljadon lánya és unokái azt mondták 5 éve,hogy akkor sem akarnak telefont kapni,mikor teszik a koporsóra a fedelet...erre megjelentek,sírtak...úgy hogy mindenki fölhívta őket,hogy látogassák meg amíg lehet,mert nagyon beteg,és búcsúzzanak el tőle...aztán mikor letették a koporsót,mindenki dobott egy szál virágot...a dédim lánya és az unokái nem fogadták el a virágot...csak a veje,az a legnormálisabb a famíliából...
Elég furán éreztem magam végig...könny szökött a szemembe de nem tudtam sírni...

Velem van a baj?