Nem...nem érzem magam különösen magányosnak. Csak néha rámjön az 5 perc amikor arra gondolok,hogy nem lenne rossz ha lenne mellettem valaki...de értekeztünk és értekezünk ezzel kapcsolatban kedves ismerősömmel...nem görcsölök ezen...fölösleges...van ezer más bajom,nem kell mégegy pluszba :)
Magány vagy egyedüllét? Én nem igazán vagyok tapasztalt az igazán hosszútávú kapcsolatokban...így nem is vagyok azzal tisztában milyen szörnyű is valójában egyedül lenni. Tudom egy érzelmileg retardált egyed vagyok de ez van...
Szóval igazából én mások élményeiből,tapasztalataiból tudok táplálkozni...meg amit olvasok - mert azért reklámozzuk,hogy Szasza igenis kultúrálódik. Vagyis mondhatjuk,hogy mások hibájából tanulok - vagy nem.
Magány és egyedüllét között óriási a különbség. Igaz,ehhez a meglátásomhoz nagyban hozzájárult egy könyv,amit nem óhajtok reklámozni. A magány azt jelenti,hogy valaki baromira nem érzi jól magát a bőrében. Úgy érzi,hogy egyedül mit sem ér az élete...ezért a magányos ember menekül,kapcsolatból kapcsolatba,ahol továbbra is állatira magányos lesz,csak akkor épp másnak fogja nevezni,mert ő már nem lehet magányos mivel van mellette valaki.
Az egyedüllét az más dió. Az ember aki egyedül van,az képes az önálló életre.Nem abban keresi élete értelmét,hogy valaki más mellett teljesedjen ki. Nem görcsöl,csak éli az életét.
Szóval nem gondolom magam magányosnak...néha tényleg rámtör az érzés,hogy magányos vagyok,ettől függetlenül nem menekülök bele egy olyan "kapcsolatba" amiben megfulladnék...és csak azért lenne,hogy elmondhassam magamról,hogy igenis van mellettem valaki és nem vagyok egyedül. Ugyanúgy egyedül lennék...
Én azt hiszem inkább egyedül vagyok...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése