Van az a szörnyű érzés ami azelőtt a bizonyos hír előtt fogott el...nem akartam leírni,de megbolondulok. Nem tudom mi van...belebotlottam abba a dalba,amit a dédim temetésén játszottak le...és nem érzem jól magam...nem sírtam a temetésen...és most se...
MI VAN MÁR MEGINT???
Szerelmi élet totál nulla.No para,no csalódás...no tudat,hogy van valaki valahol aki szeret egy kicsit is...
Munka remekül megy,gyakorlatilag nem is csinálok mást...szemlélem magam körül az embereket és néha elkeseredek...Tükörbe már nem is nézek,mert közel s távol én vagyok minden szempontból a legnagyobb nulla.
Egy barátnőm nem beszél velem...mert nem bírtam MSN-en őszinte lenni és megmondani,hogy utálom a pasiját...sajnálom...ha megmondtam volna akkor se érintkeznénk többet,mert mindig a sráccal van.Nem veszi föl nekem a telefont...nem köszön be,pedig tudja,hogy mindig dolgozom...egy barátot se tudok magam mellett tartani...mit kezdenlk egy pasival. Úgy tűnik,hogy hosszútávon mindenkit az őrületbe kergetek magam körül...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése