2009. december 8., kedd

Egy idézet,ami nem fér ki címnek...egy fáradt "lélek",aki már ezt a hetet se bírja ki...

Szép jó estét

Tudom,furán korán írok, de tekitve,hogy holnap közel 4 órával kelek előbb a Napnál...ezért korábban is fekszem. :) Bizony...reggel 6-re megyek megint pót zh-t írni. Vagy sikerül,vagy nem. Számítani számít,mert rosszul fogom érezni magam ha még 1 tárgyat elbukok...de nem számít valahol mégse,és ez a baj.

Ma itthon voltam egész nap,hogy rajzolgassak és tanulgassak,meg utolérjem magam. Hát az egyik rajzzal haladtam. A másikra senki nem bírt semmi használhatót mondani,úgyhogy hagytam a francba...majd holnap bemegyek Anyuhoz,hátha tud segíteni ebben is.

Besokalltam,kész vagyok. Amikor föladtam a rajzot,akkor gondoltam leheverek elolvasni a vízépítést. Ez volt 5 órakor. Olvasgattam,de inkább elaludtam rajta...fél9-kor sikerült fölkelnem. A szervezetem már föllázadt. Ha ülve olvasom ugyanazt,akkor meg elkezd irgalmatlanul fájni a fejem...és addig kínoz,míg le nem fekszem kicsit...és ez nem kamu...engem is állatira idegesít,és megőrülök tőle...régen sose voltam fejfájós sem...:(

Az idézet,ami túl hosszú címnek:

"Hetek óta megtorpanok,ha szerelmespárokat látok az utcán, és csak bámulom a végtelennek tetszó csókjaikat,szenvedélyes veszekedéseiket, nézem a láthatatlan lasszót, annak hurkát a nyakukon, idegeiken. Nézem őket, és bölcs mosollyal elhallgatom a vérembe szivárgó fájdalmat." /Vavyan Fable/

Azt hiszem ebben a témában rég nyavalyogtam már. Most sem óhajtok túlzásokba esni.

Szörnyű érzés az,hogy rád mosolyog egy igazán helyes srác,és neked nem az az első gondolatod,hogy "úúú milyen cuki,milyen jó lenne vele randizni,biztos állati jófej is...". Szóval ezek helyett a nyálas és közhelyes gondolatok helyett inkább ezek jönnek: "mosolyog...biztos tudja,hogy ettől minden csaj kiesik a bugyijából...ha lenne köztünk valami,vajon hány helyen tudna belém rúgni?" Szörnyű...és az is,hogy beskatulyázom őket...mondjuk az ilyen előítéletek 3/4-e bejön,de akkor is...esélyt se hagyok,hogy bizonyítsák az ellenkezőjét.

Elmúlt hónapomat ez az idézet jellemzi leginkább:

"Nem az az igazi kín, amikor könnyektől el vagy ázva, hanem mikor belül sírsz és mégis mosolyogsz." /Chester Bennington/

Na miért szeretem a Linkin Parkot? Na miért??? :)

Jóéjt

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése