Vegetálás,dolgozás,tanulás,rajzolás...besokallás

Szép estét

Igen tovább vegetálok...rossz közérzetemet és lehangoltságomat próbálom az oltásra fogni - amitől még mindig fáj a karom. Dolgozás...áll a bál. Az egyetlen menedékem, "szórakozásom" a munka volt. Barátokkal dolgozni,hülyülni...ez volt a kikapcsolódás és minden különösebb erőlködés nélkül reflexszerűen tudtam csinálni. És tudom is,de a helyzet egyre feszültebb a konfliktusok és a nemtörődömség miatt. Engem is zavar...azért lesz az amúgy is fényességes kedvem még rosszabb.

Tanulás,rajzolás - nagyon kéne,utolsó hét,utolsó határidők. De egyszerűen...nem bírom. Tavaly január óta nyomatom és most fáradtam el. Ja igaz volt egy kis szünetem...akkor heti 6 napot dolgoztam,szóval tényleg eléggé pihentető nyaram volt. Üdvözlet nekem a való világban!
De nem tudom rávenni magam a tanulásra. Nem csak a könyv miatt. Bár a könyv legalább kikapcsol...elvisz abba a világba ahol úgy érzem szeretnek...elvonja a gondolataimat az elmúlt eseményekről amik még mindig "kísértenek"...bár a rettenet álmok most egyenlőre megszűntek (lekopogtam) szóval egyszerűbb a dolog egy fokkal. De valóban a könyv kikapcsol,elvarázsol. De nem azért nem tanulok mert olvasok. Leülök és rájövök hogy...nem megy...kell egy kicsit az,hogy ne azt csináljam mindig amit "kell" hanem azt amihez kedvem van...ha egész nap feküdni van kedvem akkor azt. Ha kézenállásban lépcsőzni itthon akkor azt. Mindegy...csak szabad legyek,ne ez a droid aki fölkel mert KELL,csinálja mert KELL!

Azt hiszem a besokallást nem kell ezekután magyaráznom. Csak úgy itthagynék mindent a fenébe. Semmit nem csinálnék...bemennék dolgozni és pont...

Tudom a gondolataim nem éppen világkielégítőek...mert nem szabad föladni,be kell fejezni a sulit... Be akarom fejezni,be is fogom fejezni. De most nem vagyok képes többre... Ennyi telik tőlem. Se fizikailag,se érzelmileg,sem sehogyan...minden energiámat fölemésztették. A fizikait az iskola és a munka. Az érzelmit...valami olyasmi ami...szóval...kiégtem. Elvesztettem a hitemet...a hitet magamban,hogy igenis,ha egy kis erőt veszek magamon akkor sikerülhet bármi...nem hiszek abban sem hogy eljön a szőke herceg fehér lovon (nem létezik fehér ló)...nem hiszem,hogy bármi jó történhetne mostanában velem. De én igyekszem...megpróbálok kilépni a szellemlétből is...hogy észrevegyék,hogy egyáltalán itt vagyok...