Tudom...az előző bejegyzés az összeomlásról szólt...de szó sincs erről...úgy éreztem,hogy...pedig nem...a pánikjaim csakis annak köszönhetőek,hogy állatira sajnálom magam (részben jogosan,részben fölöslegesen) és van időm arra gondolni,hogy "jujj mikor leszek megint rosszul?"...és máris ott van...az így röhejesen hangzik,de talán ezt nevezik hipochondriának?
Mindegy...lényeg,hogy fölálltam. Itt vagyok...nem hagyom,hogy ilyen hülyeségek legyűrjenek. Túl sok a dolgom ahhoz,hogy ilyen hülyeségek miatt elcsesszem az életem. Elég a hisztiből...fogok segítséget kérni...de inkább az eddigi életem miatt...gondolok itt a régmúltra...
Ígérem...megint inkább véleményt alkotni fogok és nem magamról nyavalyogni...az a stílus jobban állt nekem :) még ma írjak újat? áhh majd holnap :)
Csőkutya :)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése