Sajnos az életem elért egy olyan holt-pontot,amit nem gondoltam,hogy bármikor is meg fogok élni. A rosszullétek nem szűnnek...vagyis ritkulnak és jobban kezelem őket...de még mindig nem biztos,hogy tudjuk a probléma okát. A magánéleti gubancok elég nagy szerepet játszhatnak benne,hogyha a probléma pszichés...próbáltam egyszerűsteni azt a gubancot...és először tényleg úgy tűnt,hogy jól döntöttem...aztán rájöttem,hogy hiányzik,de hosszútávon ez volt a jó döntés...és most...egyre több dolog emlékeztet az emberre,és már nem is tűnik olyan jónak a döntés...és lehet,hogy pont ez lesz az oka annak,hogy nem javulok?! Próbálom magam összeszedni...mert az hogy nem tudok beülni órára...vagy nem tudok rendesen dolgozni...az nem kicsit zavaró. Jól akarok lenni,de ahhoz most nagy tisztogatások kellenek kicsiny életemben...utol kell érnem magam,és rendbe rakni amit eddig elcsesztem...
Másik "tipp" a cukorbetegség...ezt az ötletet ma kaptam egy kedves ismerőstől...de mondjuk lehet,hogy le kéne állnom a találgatással és elkúszni a körzeti orvoshoz? :D
Azt hiszem, hogy az "érzelmi életemet" most egy időre igen erősen el fogom hanyagolni...asszem én az ilyesmit mindig elcseszem...túl hamar adom föl magam és kezdek el megalázkodni...túl hamar leszek az "övé"...nem feltétlenül vagyok szerelmes...sőt...mint azt kedves barátnőm tegnap ki is fejtette: "Szasza...én még téged nem láttalak senkire sem ÚGY nézni..." Az hogy az "ÚGY" az mit jelenthet,azt balladai homály fedi...de szerintem lehet sejteni. :D
Változtatnom kell...a táplálkozásomon, a szokásaimon...az életemen! Hatalmas felkiáltójellel! Ez most fontos...különben becsavarodok a sok agyalástól...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése