"Ha valaki segít neked, az nem kudarc. Azt jelenti, hogy nem vagy egyedül."

Aloha!

Azt hiszem,hogy jó úton járok :) tényleg :)
Jó látni,hogy ennyi barátom van,akiket igenis érdekel,hogyha egy hétig nem látják a képemet az iskolába...és ez igenis fontos,mert azt hiszem az elmúlt időszak olyan volt az életembe, hogy bizony elfeledkeztem róluk...Amikor ez a pasi volt,akkor nem nagyon találkoztunk...amikor a másik pasi volt,akkor egyáltalán nem is láttam őket...Utána amikor már rájöttem,hogy ők talán nem vernek át,nem szakítanak velem,nem hagynak ott...akkor észrevettem,hogy igazából mi a fontos az életbe. Egy pasi sem ér annyit...csak a szenvedést okozzák, meg a fejtörést...meg a munkát :P

Szóval szó sincs kudarcról...segítséget kérni nem gáz! :) Örülök,hogy van kire/kikre támaszkodni amikor az ember a padlóról vakarássza össze magát...

Az élet szééép...bármennyi szarság történt velem eddig...innen már csak fölfelé van :) És ha belegondolok: csupa jó dolgok történnek...minden apró örömöt ki kell élvezni :)

csőkutya

U.i.: az a telefon még mindig cseszi az agyam...egyrészt bánt...másrészt zavart...harmadrészt: nem értem miért...ez hihetetlen...

tegnap

Halihó!
Hogy miért olyan érdekes a tegnapi nap? Hát nem azért mert Valentin-nap volt...valahogy idén ez a remek ünnep nem érintett...csak az emlékek,de tegnap még azok sem zavartak.

Reggel ellógtam az órát,mert nem éreztem magam túl jól...mire befejeztem a reggelit,kijött rajtam az allergia...duzzadt szem...orromon levegő nulla...próbáltam elég Calcium Sandoz-t inni,de nem nagyon változott a helyzetem. Kb. negyed 12-re értünk be a toxikológiára...vagyis negyed 1-kor már orvossal is találkoztam,pedig csak 2 ember volt előttem. Ott közölték,hogy szerintük ez nem allergia...hanem valami beágyazódott légúti betegség...menjek röntgenre, várjak az ajtó előtt és valaki mindjárt elkísér. Az ajtó elől elkísértek egy osztályra és jelezték,hogy válasszak egy ágyat. Ott sírva fakadtam,mert ha megint bent tartanak,akkor tuti megőrülök. 2-kor jött is egy emberke,aki elkísért röntgenre. Kb. 10 perc alatt vissza is tértünk az osztályra...a kórteremből egy fontoskodó beteg - aki a távozók után még az ágyat is áthúzta - kizavart minket, mondván: "Ne üljenek az ágyra,mert csak koszosnak fog tűnni,üljenek le az aulában,ott vannak székek..." Mire válaszoltam neki: "Nem baj,hogy a nővér ide vezetett be,de inkább kimegyek,mert nyomaszt a légkör..."
Innentől kezdve kedves keresztanyámmal a folyosón ültünk...ő egy sámlin, én egy tolószékben (amivel megtanultam a fallal párhuzamosan parkolni). Itt időztünk kb. 3/4 4-ig,amikor is megjelent a doktornő és elmondta,hogy úgy látják arcüreggyulladásom van a jobbfajtából,és megírja a papíromat,akkor repüljek át a fül-orr-gégészetre,abba az SZTK-ba ahová tartozom. Na itt következett a feketeleves. Egész nap ingadozott a hangulatom...vagy jókedvem volt,vagy sírtam...de a sírás nem tett túl jót,mivel levegőt az orromon nem kaptam...és ha sírtam akkor a számon sem. Nyelni nem tudtam...még vizet se...Aztán amikor meghallottuk,hogy át kell kelni a városon orvoshoz...hát próbáltunk valami utazóeszközt keríteni...Na akkor rájöttem valamire,ami kiverte a biztosítékot,és 5 perc csendes fuldoklás után abbahagytam a sírást,és belenyugodtam,hogy igazából lassan tényleg már csak a barátok maradnak a legfontosabb helyen...és felépülésem után a barátságokra,mint olyanokra fogom az időm nagy részét fordítani...
Végülis keresztanyum ismerőse egy SZTK-ban dolgozott nem messze...odamentünk,soronkívül behívtak, és megállapították,hogy nagyon csúnya vírusos valamim van. Kaptam gyógyszert,mostmár alakulok...dehát a tegnap semmilyen szempontból nem volt egyszerű.
De persze volt a napnak jó oldala is :)

De azért a magyar egészségügy egy csodálatos dolog...a napom igen tetemes részét töltöttem a meg nem nevezett kórházban,anélkül,hogy az állapotomon bármit is javítottak volna...csodálatos volt. Az orromon nincsen bőr,mert csak cirka 10 órán keresztül fújtam az orrom folyamatosan...

De ez a kis túra,azért lelkiekben megerősített...mostmár kezdem újra látni hogy ki és mi a fontos...:)

Csőkutya

Ismét aktuális: "A fájdalom csak arra jó, hogy tudd, hol hibáztál."/Grey's Anatomy/

Halihó!
Nosztalgikus napok...itt a nosztalgia nem pozitív. Nagyon nem. Csak arra gondolok,hogy mi volt velem egy évvel ezelőtt...azt hittem boldog vagyok...kamu az egész.
Szóval a február hónap nem lesz toplistás most egy darabig...idén még biztosan nem...mondhatnám,hogy a következő 5 hónap maga a pokol lesz...de miért lenne?!

Fájni fáj,és tudom hol hibáztam. De nem érdekel...mert nem egyedül hibáztam...én mindig megteszem amit csak tudok...de egyedül nem vagyok elég ahhoz, hogy elcsesszek egy bármilyen két szereplős játékot. Mert ez egy ilyen játék...na jó...elég lennék,de általában ha már belemegyek egy kapcsolatba,akkor nem cseszem szét,hanem teszek érte. Én legalábbis...

Fogadalmak hogy ne fájjon többet - vagy ne fájjon annyira? Fiatalabbal a büdös életbe többet nem...ráérek fiatalabb srácokkal szórakozni akkor,amikor már 35-40 felé járok,és az kell, hogy megfiatalítsanak. :D
Idősebbek...valamennyivel legyen idősebb...de mondjuk max 10 évvel...vagy 8-cal...aki idősebb, az már csak az önérzetét próbálja a társaságommal javítani. Illetve: el kell gondolkozni,hogy vajon miért nincs családja annyi idősen...ha nincs...
Családossal soha többet nem. Unatkozik, szórakozik, kefélget...és hazudik. "Majd eljövök és együtt élhetünk, és szülhetsz nekem..." KAMU! Nem jön el...biztosat a lehetért nem szoktak otthagyni...a pasik beszariak. Az meg,hogy szülhetek neki...nem nyűgöz le a dolog. Egyenlőre fiatal vagyok ahhoz, hogy örüljek egy ilyen ígéretnek.

Anyu drága szemefényei...NEM. Szerintem az nem normális, hogy egy 19-20-21 éves fiú (pasi?!) naponta cuppog a telefonba, illetve hogy az anyukája Facebook chat-en megkérdezi tőle,hogy "Kisfiam szeretsz még? És ez így is marad?" :D Ez megtörtént eset, és nem tudom,hogy nevessek avagy sírjak. Tudom, hogy nekem a felmenőimmel nem olyan szoros a kapcsolatom...de könyörgöm...egyszer le kell szakadni anyuciról...kivéve ha az nem hagyja...ez is sok mindent tönkre bír vágni...szóval nekem ilyen többet nem kell,mert nem óhajtok versengeni senki tökéletes és csodálatos anyukájával.
A távolság...eléggé nehezíti a dolgokat...DE! Ha nem csak én akarom a dolgot,akkor nyilván sikeresebben működtethető...meg mondjuk pénz szűkében korlátozódnak a találkozások...nehéz...de egy távkapcsolatba előbb belemennék,mint a fentebb felsoroltak bármelyikébe.

Így már kezdem átlátni a dolgokat...ki lenne a megfelelő. Már pörgetem is az agyamba azokat akik szóba jöhetnek. És megvan a felfedezés:
a tökéletes jelölt NEM LÉTEZIK :D :D :D

Nem szép de igaz...

Csőkutya

"Ne agyalj egyfolytában azon, hogy mi vagy, vagy hogy ki tetszik, vagy hogy jó-e neked, hanem legyél csak boldog, mielőtt te is remete leszel."/G.A./

Üdvözletem!

Nem véletlen a cím választása...túl sok az agyalás...vagyis túl sok az agyalás olyasmin amin nem kéne...Hogy mi vagyok? Egy fiatal lány,kusza múlttal...még kuszább érzelmekkel. Hogy ki tetszik? Sose az akinek kellene...Hogy jó-e nekem? Hát már az,hogy egyfolytában negatív dolgokon agyalok...hát az nagyon nem jó. Előtte se mindig volt jó...de egy állandóan ingadozó állapotot fel tudtam mutatni :)
Hogy min kéne agyalni? Nem azon,hogy mi vagyok...hanem,hogy mi lehetek. Nem azon,hogy ki tetszik...hanem azon,hogy ki lehet az,aki...akinek többet érsz pár jó szónál,és pár jó esténél...Nem azon hogy jó-e nekem...hanem,hogy mennyire,de mennyire jó lehet. :) Mert nagyon jó lehet. Ezt én is tudom...Nem lesz könnyű eljutni odáig...de harcolni fogok azért,hogy minden a lehető legjobb legyen majd a világomban :) mint Candide-nak :)

Megint nincsen ihlet :D Pedig olyanokat álmodok...ha minden részletre emlékeznék,abból elég meredek bejegyzés lenne :D dehát...majd lerajzolom a megálmodott lakásokat,házakat...na az még a nem mindegy :D

Azt hiszem nem vagyok százas :D dehát...ilyennek szerettek :P

Csőkutya :D

"Hay un cuento..."

Aloha!

Az élet szép! Minél több irányból szemlélem annál szebb :)
Például mindenki nyávog a házimunkák,meg adott esetben a lakásban/otthonban/házban eluralkodott rendetlenség miatt...egy alapos takarítás is rendrakással együtt 1 nap. Ha szelektálni,rendszerezni,pakolni kell akkor arra külön kell időt szánni,hiszen nem lehet mindent egyszerre!

Az élet tényleg szép...csak pozitívan kell hozzáállni :) Sajnos az én hibám...az én gondolataim és érzéseim hibája,hogy eddig bevonzottam a rosszat...de mint előző bejegyzésem címéből is kiderülhetett: a változások szele fúj :)

Az én történetem gyökeresen megváltozik...nem vagyok már sérült gyerek...mert sérült felnőtt vagyok,egy sérült gyerek lelkivilágával és ragaszkodásával. DE ENNEK VÉGE :) Hiszen voltam én már kiegyensúlyozott és hoztam már meg olyan döntéseket az életemben amik nagy változásokkal jártak,illetve jártak volna,ha azok a döntések XY-al közösek,és mindkét fél részéről komolyak lettek volna azok az érzések amik alapján a döntés meg lett hozva...de ez a múlt. Vannak céljaim...Szeretnék diplomát és önálló életet,amiben senkire sem kell támaszkodni. Ahol számíthatok magamra mind lelkileg,mind anyagilag! Persze tervezek ha nem is családot,de mindenekelőtt egy stabil párkapcsolatot,ahol nem a kihasználás a fő szempont,hanem valami igaziról szól,ahol nincs hazugság,csak kölcsönös tiszta érzelmek! Jó munkát tervezek az életembe mindezek mellé,ami abban merül ki,hogy azt csinálom amit szeretek és mindemellett jól meg is élek belőle gond nélkül! És a munkám mellett mindenre marad majd időm amire csak akarok időt szakítani: barátok,hobbik,bulik,nyaralások,telelések,pihenés...MINDEN! Látom magam előtt,ahogy éldegélünk először egy helyes,kellőképpen tágas,belvárosi lakásban,csináljuk a dolgunkat és jól elvagyunk. Félretesszük a pénzt és nemsokára meg tudjuk venni a földet ahova építkezhetünk...Egy erdő...patakkal,óriási fákkal...csendes kis ösvénnyel...amikor fölépül a ház...tökéletes lesz számunkra :) Hatalmas konyha,a nappali gyakorlatilag üvegből...mintha egybe lenne az erdővel :) házimozirendszer...az egyik fal a dvd-gyűjteményünk helye lesz :) Természetesen tanyaházunk lenne...tyúkok,kacsák,libák,talán disznók is...de lovak és kutyák biztosan...cicák is :) sok állat...és sajátkezűleg ellátva...maximum egy lovász :) veteményes kertecske...gyógyfüvekkel,meg mindennel mi jó :)
Az a jó,hogy amíg ezt leírtam...már az alaprajz is elkezdett kirajzolódni :) és ez lesz :) látom magam előtt...:) :) :) Ez lenne a történetem nem kidolgozva,csak úgy nagyjából :)