2011. február 13., vasárnap

Ismét aktuális: "A fájdalom csak arra jó, hogy tudd, hol hibáztál."/Grey's Anatomy/

Halihó!
Nosztalgikus napok...itt a nosztalgia nem pozitív. Nagyon nem. Csak arra gondolok,hogy mi volt velem egy évvel ezelőtt...azt hittem boldog vagyok...kamu az egész.
Szóval a február hónap nem lesz toplistás most egy darabig...idén még biztosan nem...mondhatnám,hogy a következő 5 hónap maga a pokol lesz...de miért lenne?!

Fájni fáj,és tudom hol hibáztam. De nem érdekel...mert nem egyedül hibáztam...én mindig megteszem amit csak tudok...de egyedül nem vagyok elég ahhoz, hogy elcsesszek egy bármilyen két szereplős játékot. Mert ez egy ilyen játék...na jó...elég lennék,de általában ha már belemegyek egy kapcsolatba,akkor nem cseszem szét,hanem teszek érte. Én legalábbis...

Fogadalmak hogy ne fájjon többet - vagy ne fájjon annyira? Fiatalabbal a büdös életbe többet nem...ráérek fiatalabb srácokkal szórakozni akkor,amikor már 35-40 felé járok,és az kell, hogy megfiatalítsanak. :D
Idősebbek...valamennyivel legyen idősebb...de mondjuk max 10 évvel...vagy 8-cal...aki idősebb, az már csak az önérzetét próbálja a társaságommal javítani. Illetve: el kell gondolkozni,hogy vajon miért nincs családja annyi idősen...ha nincs...
Családossal soha többet nem. Unatkozik, szórakozik, kefélget...és hazudik. "Majd eljövök és együtt élhetünk, és szülhetsz nekem..." KAMU! Nem jön el...biztosat a lehetért nem szoktak otthagyni...a pasik beszariak. Az meg,hogy szülhetek neki...nem nyűgöz le a dolog. Egyenlőre fiatal vagyok ahhoz, hogy örüljek egy ilyen ígéretnek.
Anyu drága szemefényei...NEM. Szerintem az nem normális, hogy egy 19-20-21 éves fiú (pasi?!) naponta cuppog a telefonba, illetve hogy az anyukája Facebook chat-en megkérdezi tőle,hogy "Kisfiam szeretsz még? És ez így is marad?" :D Ez megtörtént eset, és nem tudom,hogy nevessek avagy sírjak. Tudom, hogy nekem a felmenőimmel nem olyan szoros a kapcsolatom...de könyörgöm...egyszer le kell szakadni anyuciról...kivéve ha az nem hagyja...ez is sok mindent tönkre bír vágni...szóval nekem ilyen többet nem kell,mert nem óhajtok versengeni senki tökéletes és csodálatos anyukájával.
A távolság...eléggé nehezíti a dolgokat...DE! Ha nem csak én akarom a dolgot,akkor nyilván sikeresebben működtethető...meg mondjuk pénz szűkében korlátozódnak a találkozások...nehéz...de egy távkapcsolatba előbb belemennék,mint a fentebb felsoroltak bármelyikébe.

Így már kezdem átlátni a dolgokat...ki lenne a megfelelő. Már pörgetem is az agyamba azokat akik szóba jöhetnek. És megvan a felfedezés:
a tökéletes jelölt NEM LÉTEZIK :D :D :D

Nem szép de igaz...

Csőkutya

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése