tegnap

Halihó!
Hogy miért olyan érdekes a tegnapi nap? Hát nem azért mert Valentin-nap volt...valahogy idén ez a remek ünnep nem érintett...csak az emlékek,de tegnap még azok sem zavartak.

Reggel ellógtam az órát,mert nem éreztem magam túl jól...mire befejeztem a reggelit,kijött rajtam az allergia...duzzadt szem...orromon levegő nulla...próbáltam elég Calcium Sandoz-t inni,de nem nagyon változott a helyzetem. Kb. negyed 12-re értünk be a toxikológiára...vagyis negyed 1-kor már orvossal is találkoztam,pedig csak 2 ember volt előttem. Ott közölték,hogy szerintük ez nem allergia...hanem valami beágyazódott légúti betegség...menjek röntgenre, várjak az ajtó előtt és valaki mindjárt elkísér. Az ajtó elől elkísértek egy osztályra és jelezték,hogy válasszak egy ágyat. Ott sírva fakadtam,mert ha megint bent tartanak,akkor tuti megőrülök. 2-kor jött is egy emberke,aki elkísért röntgenre. Kb. 10 perc alatt vissza is tértünk az osztályra...a kórteremből egy fontoskodó beteg - aki a távozók után még az ágyat is áthúzta - kizavart minket, mondván: "Ne üljenek az ágyra,mert csak koszosnak fog tűnni,üljenek le az aulában,ott vannak székek..." Mire válaszoltam neki: "Nem baj,hogy a nővér ide vezetett be,de inkább kimegyek,mert nyomaszt a légkör..."
Innentől kezdve kedves keresztanyámmal a folyosón ültünk...ő egy sámlin, én egy tolószékben (amivel megtanultam a fallal párhuzamosan parkolni). Itt időztünk kb. 3/4 4-ig,amikor is megjelent a doktornő és elmondta,hogy úgy látják arcüreggyulladásom van a jobbfajtából,és megírja a papíromat,akkor repüljek át a fül-orr-gégészetre,abba az SZTK-ba ahová tartozom. Na itt következett a feketeleves. Egész nap ingadozott a hangulatom...vagy jókedvem volt,vagy sírtam...de a sírás nem tett túl jót,mivel levegőt az orromon nem kaptam...és ha sírtam akkor a számon sem. Nyelni nem tudtam...még vizet se...Aztán amikor meghallottuk,hogy át kell kelni a városon orvoshoz...hát próbáltunk valami utazóeszközt keríteni...Na akkor rájöttem valamire,ami kiverte a biztosítékot,és 5 perc csendes fuldoklás után abbahagytam a sírást,és belenyugodtam,hogy igazából lassan tényleg már csak a barátok maradnak a legfontosabb helyen...és felépülésem után a barátságokra,mint olyanokra fogom az időm nagy részét fordítani...
Végülis keresztanyum ismerőse egy SZTK-ban dolgozott nem messze...odamentünk,soronkívül behívtak, és megállapították,hogy nagyon csúnya vírusos valamim van. Kaptam gyógyszert,mostmár alakulok...dehát a tegnap semmilyen szempontból nem volt egyszerű.
De persze volt a napnak jó oldala is :)

De azért a magyar egészségügy egy csodálatos dolog...a napom igen tetemes részét töltöttem a meg nem nevezett kórházban,anélkül,hogy az állapotomon bármit is javítottak volna...csodálatos volt. Az orromon nincsen bőr,mert csak cirka 10 órán keresztül fújtam az orrom folyamatosan...

De ez a kis túra,azért lelkiekben megerősített...mostmár kezdem újra látni hogy ki és mi a fontos...:)

Csőkutya