"A felnőttség néha azt jelenti, hogy a helyes dolgot teszed, még akkor is, ha az nem azonos azzal, amit akarsz./Laurie Halse Anderson/

Helló

Ezt jelentené a felnőttség? Akkor én még bizonyosan kölyök-gólya vagyok. :)
Mert ha mindig azt tettem volna ami a "helyes" vagy az "elvárt"...gyakorlatilag még mindig burokban élnék...egy biztonságos burokba,ahol nincs csalódás,nincs fájdalom és sírás sincs.

De úgy gondolom néha kell felelőtlennek lenni..ha nem a hibáinkból tanulunk akkor miből? És ha darabokra esel? Sebaj...össze tudsz rakni egy jobb verziót...vagy rosszabbat...úgyis kiderül nem? :)

Az élet nehéz és igen: egy bizonyos kor után felelősséget kell vállalnunk...és nem ösztönösen cselekedni...vagy érezni...vagy létezni...

"Ha Isten könnyet helyez a szemedbe, az csak azért van, mert a szívedben szivárványt akar kifeszíteni."/Charles Haddon Spurgeon/

Helló

Remélem ez a magyarázat...mert ez most borzalmas...
Az a helyzet,hogy körülbelül most úgy érzem magam,mintha elhelyeztek volna egy szűkös koporsóba és naponta belevernének egy újabb szöget...

Régebben azt gondoltam,hogy soha többet nem leszek képes bízni...hinni...ragaszkodni...vagy szeretni...bár ez még nem hiszem,hogy szerelem volt részemről (a másik fél részéről egyértelműen nem),de ragaszkodtam valamihez...vagyis valakihez...
Azt hittem,hogy erre soha többet nem leszek képes...megint hittem...megint: MINEK?!?!?!?!
És most megint úgy érzem...én nem tudok...nem merek többet szeretni...nem tudok többet abban hinni,hogy valaki őszintén közeledik hozzám...nem akarok ragaszkodni,mert annak mindig csak a fájdalom a vége...

Soha többet nem akarom,hogy ragaszkodjak valakihez...igen...amúgy is gyökértelen vagyok és gyakorlatilag senkihez nem ragaszkodok...de nem akarok...nem akarok szeretni...mert ugyebár:azt bántod akit szeretsz...de ez fordítva is igaz...
Nekem ez nem kell...nem akarom,hogy bántsanak...elegem van ebből az egészből...

És az a mondás,hogy "amint az életed egyik része rendbe jön,egy másik látványosan darabokra hullik"...kamu...a életem minden része darabokra hullik...awesome

Pokolba a szerelemmel...

Helló

Miért? Egyszerű...igazából ez egy remek film címe az egyik kedvenc színésznőmmel :)

De miért? Azonkívül,hogy "Öl,butít és nyomorba dönt?" Elveszi az ember eszét...leszáll a köd és nem látsz túl az orrodon,legyen szó bárkiről. Az ember nem eszik,nem alszik...nem létezik :D Ha meg vége van a szerelemmel...még kevésbé eszik...még kevesebbet alszik...inkább (ha lányról van szó) akkor csak sír...emlékszem még...a forgolódás után felkeltem...itthon...egyedül...kávé...cigi...takarítok,hogy ne gondolkodjak...cigi...takarít...cigi...aztán este 10-től reggel 6-ig néztem vagy valami filmet,vagy a Szex és New York című remekbeszabott szinglicsaj-sorozatot...aztán fölkeltem és mivel még mindig egyedül voltam...kezdtem elejéről a napot...

Szóval az elején izgulsz...talán félsz...ott az extázis...kellek? nem kellek? Aztán ha tudod,hogy kellesz,akkor a bizonytalanság...vajon elég jó vagyok? nem túl sok? nem túl kevés? Aztán belenyugszol,hogy "úgy szeret,ahogy vagy"...és egyik pillanatról a másikra vége...pont amikor megnyugodtál és biztonságba érzed magad...és akkor - ideális esetben - fogyás, - kevésbé ideális esetben - hízás...nem alvás...

Szörnyű nem? Úgy gondolom,hogy a reakcióm nem egyéni...bár sok beton-lady létezik,az ún. "lelketlen ribancok",akiken semmi nem látszik...Hozzáteszem: általában rajtam se látszik...ugyebár az internet nyelve ezt nevezte el az "Élet Photoshop"-jának. Mikor szomorú vagy és zokogni tudnál 0-24,de mégis mosolyogsz,mintha mi sem lenne természetesebb ennél. De ez is csak egy álarc...mert utána meglátsz valamit...ami kiakaszt úgy igazán...és lehullik az álarc...és mindegy,hogy dolgod lenne,kötelezettséged,órád,zh-d,vizsgád...Nothing else matter...

Ezt teszi az emberrel a szerelem...hiszen mit mond a kisfiú egy kedves karácsonyi filmben: "Mi lehet rosszabb a gyötrő szerelmi szenvedélynél?" Persze...sok szörnyű dolog van...de most általánosba gondolkodjunk...semmi komoly betegség vagy haláleset...csak egy egyszerű hétköznapi ember akinek se hitele,se kutyája,se macskája...

Szóval ezért...pokolba a szerelemmel...így kinek kell? Ha egyszer felemel az egekbe...az oké,nagyon jó...de utána levágják a szárnyaidat és a sztratoszférát végigégetve belecsapódsz a Mariana-árok legmélyebb gödrébe,és csak pislogsz fölfelé,hogy "Hova tűnt minden?"

Kinek kell ez az érzés? Mert sose lehetsz biztos benne,hogy végig fönt maradsz a felhők között. SOHA. Még ha házas vagy,akkor sem...az csak egy papír...a gazságokban senkit nem gátol meg egy papír,vagy egy karika az ujjukon...ugye? Akkor mi a garancia? Az ember miért ne féljen? Vagy igaz,hogy egy idő után a sok csalódás csinál a sok lányból "lelketlen ribancot"? De az se jó...Mert,hogy nyomjam el azt a rózsaszín hímporos lelkemet? :D Vagyis inkább a pesszimista-realista-cinikus lelkemet? Mert mindig látom a szarkupacot,de valahogy mindig belerohanok...hátha nem olyan büdös :D Nem tudom leblokkolni a szívemet (vagy mit),még akkor se,ha tudom,hogy kár reménykedni...

Someone like You

Helló-belló!

Gondolom senkinek nem kell bemutatnom a címet...mostanában hallgattam meg először,és rákaptam Adele-re,mert ez egy remek szám és noha a szerelmi bánatról szól és a csalódásról,mégis annyi erő van benne,hogy képtelen vagy arra gondolni,hogy létezik ilyen csalódás ezen a földtekén...holott hogyne lenne :)
Igzából az egész Adele-féle "21" nevezetű album egy szerelem végéről,a kiheverésről,a csalódásról és az tórengésekről szól. Hihetetlenül ösztönző valamilyen szinten, mert arra gondolsz,hogy ha vele megtörtént akkor veled is megtörténhet,de mindig van tovább :)

Sajnálom,hogy nincs érzékem a dalszöveg-íráshoz és az énekléshez,mert akkor hasonló impulzusokat én is megzenésítenék,ha nem is a publikumnak mint inkább magamnak. De a festő megfesti,az énekes megénekli, a költő versbe önti...az író pedig elmélkedik és leírja...noha nem vagyok író,de nekem a felsorolásból ez megy legjobban...mert agyam van és írni tudok. :)

Attól függetlenül,hogy a Someone like You az egyik kedvenc dalom,és igaznak találom a jelentését is...azért találok belekötnivalót...Someone like You? Illetve Someone like He (vagy uraknak She)? Lehet hogy szeretted azt az embert a hülyeségeivel együtt is...és biztos jó volt vele a kapcsolat...de valamiért elhagyott,vagy nem melletted döntött...nyilván nem lehet csak a másik felet hibáztatni...de akkor tulajdonképpen mégsem olyat keresünk aki olyan mint Ő...mert hiszen valami nem működött...valami rossz volt...nem voltál eléggé jó neki...túl sok voltál,vagy túl kevés...gondolkozni sem érdemes rajta...de tudod az eszeddel,hogy nem ilyet keresel...noha néha a szív és az ész nincs összhangban...

Ez az ami megkavarja az embert...hogy tudja az eszével,hogy mire vágyik,mire van szüksége...de mégis azt hiszi,hogy jó lehet,mert a szívében ott a remény...és a remény az ami szárnyat adhat az embernek...egy durva drog,bár még legális...felrepít és segít elhinni,hogy valami jó lehet és működhet...miközben az ész ott lóg és kapaszkodik,és kiabálja a szárnyaló szívnek,hogy "Ne csinááááld...le fogsz esni és szedegethetlek össze"...és a szív nem hallgat csak lezuhan és darabokra törik...ezért nem szabad "Someone like You"-t  keresni...hanem egy teljesen "Different like You"-t :D

Vagy ahogy Bridget Jones egyik fogadalma is tartalmazza:"Ugyanilyen fontos,hogy találjak egy kedves és érzékeny barátot akivel járhatok,és ne alakítsak ki romantikus kötődést:alkoholistákkal,munkaholistákkal, viszonyfóbokkal,nagyzolókkal,kukkolókkal és perverzekkel.És főleg ne fantáziáljak egy konkrét személyről,aki mindezeket megtestesíti..." :D Na igen...ott is az volt a baj,hogy bár Daniel Cleaver állati helyes...Bridget tudta az eszével,hogy "NEEEEEEEEEEEEEEEM",iszont a kicsi szíve,meg a kicsi hormonjai azt üvöltötték,hogy "KEEEEEEEEEEEEEEEEEELLLLLLLLLLL" :D

Ezek a nők...:D

Csőkutya ;)