Nappalaim most kevésbé hatnak érdekesnek,tekintve,hogy próbálok tanulást imitálni...hol sikerül,hol nem,vagy elalszok vagy nem. Itt az elalvás része az idegesítő...főleg.
Pénteki nap,pont ugyanúgy telt mint azok a napok,melyek valóban tanulás címszó alatt futnak. Tanultam,elaludtam,tanultam,elaludtam. Nagyon idegesítő a dolog. Mi is? Viccesen fog hangzani,de az idegesítő,hogyha vízszintes helyzetbe vagyok,szinte rögtön elalszok...én tanulni akarok,előttem a könyv,füzet,laptop,koncentrálok és egy idő után csak azt látom h koppan a fejemen a könyv,nem tudom miért az a dia jön a powerpoint-os előadáson,és leesik a földre a füzet. Tudom,tudom.Miért akarsz fekve tanulni? Tanuljál ülve.Próbáltam...a szék kinyírja a hátamat :S De kicsit megrémít ilyen mértékű szellemi és fizikai kifáradásom :S Mindenkitől hallgatom,hogy dehát miben fáradok el mikor csak iskolába járok,meg csak dolgozok...Csakhogy ez a kettő minden időmet felemészti ;) Majd pihenek egy nagyot nyáron és akkor jó lesz :)
Szóval pénteki nap véget ért,jött az éjszaka. Alvás. Jajj de jó. Dehát sikerült kikapnom egy rémálmot. Nem tudom mitől függ,hogy jót álmodunk-e vagy rémeset...de nekem akkor épp a rémes jutott. Vannak visszatérő rémálmaim...az egyik mikor a családom,barátaim nem hallgatnak rám egy olyan dologban,amir biztosan tudok,és jelen esetben ez azt jelenti,hogy szólok,hogy a házba ne menjenek be,mert soha nem tudnak onnan kijönni élve.És bemennek,és én utánuk megyek,hiszen ha nincsenek barátaim,és meghal a családom is akkor minek éljek?! És ilyenkor mindig felébredek. De ez már ritkább. A gyakoribb rémálom állandó visszatérő témája a menekülés és a reménytelenség. Hogy kerget valaki,egy sötét alak,vagy nem is látom ki,csak menekülök.Vagy az történik,hogy távolodik a cél,és sose érem el,ugyanakkor egyre közelebb ér az üldözőm,vagy pedig rohanok az utcán és segítségért kiabálok,de egy hang se jön ki a torkomon...és ez azért rémisztő,mert valójában,szerintem tudnék úgy kiabálni,hogy észrevegyék létezésemet. De ez a mostani álom kicsit ismerős volt,mert benne volt a menekülés,de más volt a szituáció. Egy üdülőtelepen voltunk...vagy negyed vagy nem is tudom,minek nevezzem.Sétáltam és egyszercsak egy olyan teleknél találtam magam,ahol kerítés,villanypásztor volt hivatott bent tartani a lakókat,vagy távoltartani a betolakodókat.Inkább az előbbi,mivel tudtam (honnan?),hogy az egy kisméretű vadaspark (?). Na de a kerítés túl oldalán állt két ember.Testvérek voltak talán,vörös hajú fiúk/férfiak,gonoszság vagy inkább őrültség látszott a szemükben.Nem féltem hiszen ott volt a villanypásztor.Erre az egyik megfogta a villanypásztort,egyet ugrott és mintha letépte volna,de ott lifegett még a műanyag.És kilépett,és nevetett. Visszalépett. A testvére is kilépett nevetve,majd vissza. A kerítésen belülről rámnéztek, és mondták: "Mostmár nincs akadály. Véged van!" Erre elkezdtem rohanni...volt nálam egy nagy batyu,de nem tudom mi volt benne. Másztam át kerteken,kerítéseken,de nem bírtam a zsákkal,otthagytam valahol.De így sem fokozódott a tempó.A srácokat nem láttam magam mögött,de még mindig menekültem...Aztán felébredtem. Szörnyű érzés volt. És azt gondolom,hogy nem állok neki megfejtegetni ezeket az álmokat,mert a menekülés visszatéréséből elég furcsa következtetést vonna le az összes álmoskönyv.
Szóval szombat. Lemondtam a barátnőmmel való találkát és nála alvást,hogy kicsit tovább tanulhassak. De nem bírtam már tovább.Ezuton is kérem bocsánatát,és ígérem,hogy bepótoljuk. És kicsit szégyellem magam,hogy helyette elmentem egy szülinapra. De kell egy kis lazítás,és akiknél voltunk,őket se láttam már vagy 100 éve. Megígértem,hogy bepótoljuk.
Szóval szülinap. Jól éreztem magam.Ittunk egy kis tequilát,pont jó volt a hangulat. Jókat beszélgettünk,énekelgettünk Eddát és Takáts Tamástól a Pocsolyába léptem című örök darabot.
Hazafele úton,elkezd csörögni a telefonom. Bon Jovi kiabált,szóval tudtam,hogy Glitzy az. Szólt,hogy amint hazaértem,első dolgom legyen elolvasni azt a plörkjét (plörk="tudatodhabármitcsinálsz" oldal) aminél a legtöbb a komment,mert szétkapták egyik közös ismerőst. Hát amint hazaértem elolvastam. Arról a kedves ismerősről van szó aki részben az első bejegyzésemet ihlette. Szóval végigolvastam a plörköt,és rájöttem: fölösleges itt már bármit is mondani. Elmondta,hogy mi történt. Azt hiszem,én első körben megpróbáltam olyan "tanácsot" adni,amivel nemhogy bántottam kiszemeltjét,hanem egyenesen mellé álltam. De tekintve,hogy hosszú lelkiszemetesként lehúzott időm alatt,pont ilyen esettel nem találkoztam,így eléggé nem tudtam én se hova tehetném a helyzetet. Szóval próbáltam olyan "tanácsot" adni,amivel inkább elősegíthetem kapcsolatukat,és nem sárbatiporhatom...tettem ezt annak érdekében,hogy kedves ismerősnek jó legyen. A hölggyel való kapcsolatát,azt hiszem nem túlzok ha azt mondom,hogy a baráti kör szinte egésze ellenezte. Ennek ellenére,mondtam én is azt,hogy legyen türelmes a lánnyal...igenis ne adja föl,ha tényleg kedveli.Azt próbáltam szem előtt tartani,hogy Ő jól érzi magát a lánnyal, ne adj Isten Ő szereti, Ő vele akar lenni...akkor nem annyira számít,hogy mit mondanak mások.Szóval azt mondtam,hogy legyen türelemmel. Másnap volt szerencsénk személyesen találkozni a kedves ismerőssel,aki felháborodva közölt 1-2 dolgot,amin kiakadt a lánnyal kapcsolatban,nem értett,és azt mondta,hogy neki elég volt ebből a cécóból...Szerintem már kifejtettem az első írásomban,hogy a lány SZERINTEM olyan dolgokat várt kedves ismerősünktől,amit nem "1 hét járás" után vár az ember...pláne nem követel.
Hazaértem,és a srác linkelt nekem egy blogoldalt. Elolvastam. Megkérdeztem,hogy érdekli-e a véleményem.Érdekelte. Cenzúra nélkül írtam le azt a két mondatot,amit írtam. Helyeselt. Azt mondta,ki szeretné zárni a lányt az életéből a továbbiakban. Mi akkor kedves Glitzyvel nekiálltunk igazságszolgáltatni...lehet kicsit durván,de az olvasottak azt hiszem mindkettőnkre hatottak...kialakult egy vélemény amit nem lehet szó nélkül hagyni.
A kedves ismerős mindent mondott...találkozni akar a lánnyal,hogy ő küldje el a lányzót melegebb éghajlatra,és ne a lányzó őt...hogy törli plörkről,hogy kevésbé reagál a telefonokra.
A plörknek,amit elolvastam az volt az előzménye,hogy a lányzó bókolt a kedves ismerősnek...azok után,hogy elmondta,hogy a kedves ismerős a világ legnagyobb szemete. Ezen Glitzy felhúzta magát és csinált egy plörköt ebben a témában. Amiben egy "izgalmas" szóváltás kerekedett. Glitzy mondja,hogy a kedves ismerős hülyeséget csinál,Bsector arról beszél,hogy a lányzót nem fogja lehúzni,de a javarészt a lányzó miatt vesztette el a barátait,de a barátai vissza szeretnék kapni...a kedves ismerős reagált,hogy a barátai vissza fogják kapni. A lányzóval kapcsolatban csak annyit,hogy életében először tudja,hogy mit csinál. Gyanítom ha találkoznak,akkor valami olyasmi fog történni,ami miatt mégse akarja a lányt elfelejteni...és lehet ez jó lesz így. Bár akik járatosak a történetben sejtik,hogy elmarad a Happy End,és ugyanaz fog történni,mit ami eddig is...Lehet,hogy lezárja a találkozáskor a dolgot,hogy meglegyen a "lelki békéje"...de valószínűleg kedves ismerősünk ehhez nem lesz elég bátor.
Bárhogy is lesz: szerintem a közeljövőben nem szeretnék erről értekezni.Én elmondtam a véleményemet,vagy hallgat rá,vagy nem.De mivel látom,hogy nem,ezért inkább nem mondok véleményt. Azt sajnálom kicsit,hogy ilyenkor sem a barátai segítségét kérte,hanem egy olyan emberét,mint például én aki gyakorlatilag a senkije.És talán azon is el kéne gondolkodnia,hogy a kivülállók lehet,hogy jobban átlátnak olyan dolgokat,amikben ő benne van,mint ő maga,hiszen bele van bonyolódva.és ő lehet,hogy nem lát meg egy olyan nyilvánvaló dolgot,amit a kivülálló secperc alatt meglát,és ő is meglátná mások dolgaiban.Mondhatnám: a kívülálló nem részrehajló,azért objektívebben láthatja a problémákat is.És még egy kis gondolkodnivaló a kedves ismerősnek: ha nem egy és nem két ember mondja ugyanazt,akkor valóban el kéne gondolkodni azon,hogy talán nem véletlenül mondják ugyanazt,egymástól teljesen függetlenül!
SZERINTEM ezzel lezárnám,ezt a témát. Ő élete,ő élje,tegye amit jónak lát.Ha elcseszi,ő cseszi el,ő issza a levét.
"A buta ember a saját kárán tanul,az okos másokén." ;)
2009. május 31., vasárnap
2009. május 29., péntek
"Vajon ha én tűnnék el egyszer, azt észrevenné valaki?"
Szerintem gyakran lesz bejegyzéseim táptalaja egy-egy idézet,amin hamár elolvastam el is gondolkodnék.
Véleményem szerint sok emberben felmerült már ez a kérdés,így - mivel én is csak egy volnék a sokból - bennem is. Na de miért. Minden ember érezte már úgy,mintha meg se hallanák amit mond,nem keresik telefonon. Hazudnék ha azt mondanám,hogy a közelmúltban nem foglalkoztatott a kérdés. De ugorjunk egy kicsit nagyobbat az időben...
Egyszer volt,hol nem volt szüleim 100 éve elváltak. Onnantól kezdve mozgalmas lett az életem...költözések,apák,bonyodalmak. De volt egy apám aki tényleg a gyerekének tekintett,foglalkozott velem,tanult velem,meccsekre hordott,és még a mai napig én vagyok a "gyerek" pedig jóanyámmal közel 5 éve nincsenek együtt...és bármikor hívom mindig van pár jó szava: "mizujs Zénókám?" lényeg a lényegben...ő megmondta mikor anyám és az ő élete szétvált: "ha én innen elmegyek,a gyereket fogod legközelebb elüldözni egy másik miatt..." most mondjam azt,hogy így lett?! volt egy kis balhé,és megkaptam,hogyha nem tetszik pakolhatok...16 éves fejjel az ember még nem olyan bátor,de a kapcsolatunk valójában itt szakadt meg...meg amikor nem sírva hallgattam végig,hogy milyen egy szemét vagyok,hanem igenis válaszoltam...kicsi kormányunknak se tetszett,mikor megrohanták a tüntetők az Mtv székházat...így anyám is kicsit kitoloncolt,kicsit oszlatott ;) és ezután az időszak után éreztem úgy,hogy én nem haza járok. Egy évem abból állt,hogy hazamentem suliból délután,ettem valamit (ha volt),megtanultam,aludtam,edzés...edzésről 10kor hazaértem...nekiálltam mosogatni,azt amit főzőcskéztek délután és amiből én már nem ettem este...majdan akkor volt az az időszak,mikor legjobb barátomnak mutattak egy ajtót...szóval 10óra 5 perckor telefon csörög "tudunk beszélni?" alapjáraton még ilyenkor álltam neki teregetni is,mivel a délután bepakolt ruhát,nemhogy kiteregette volna édsanya...belerohasztotta inkább a mosógépbe. Szóval azt hiszem ez volt az első időszak,amikor elgondolkodtam azon,hogy mi lenne ha egyszer nem jönnék haza? Észrevennék? Merthogy volt olyan is,hogy elhúzódott az edzés és fél11kor-11kor értünk,de a barátnőmnek - aki 2 évvel idősebb nálam - már csörgött a telefonja,hogy nincs-e valami baj.Akkor azt hiszem kicsit furán éreztem magam...egyrészről,szerettem,hogy kicsit szabadabb vagyok bizonyos szinten mint a többiek...de másrészről kicsit bántott,hogy engem miért nem hív fel?!
Azt hiszem ez az időszak elég sokat formált a világlátásomon.Megtanultam milyen egyedül. Amikor kisebb voltam nagyon jóba voltunk anyuval..mindent megbeszéltem vele,és szörnyülködtem amikor hallgattam a barátnők,sulis- v csapattársak beszámolóit,hogy ők mennyire utálják az anyjukat és amint lehet elköltöznek otthonról.Nem tudtam elképzelni,hogy mondhatnak ilyet,mikor nekem ilyen jó a kapcsolatom az anyámmal...bármi bajom volt,ő mondott valamit és elmúlt,ha megsimogatta a hátamat,ha megölelt...Nahát ez volt az az időszak,mikor ezek a dolgok eltűntek az életemből...köszönni még köszöntek,de se puszi,se egy ölelés...és ha odamentem és megöleltem...mintha kínos lett volna neki,mintha el akarna tolni...én így éreztem és akkor szakadtam le anyámról véglegesen...
Lényeg a lényeg: akkor nem figyelt rám senki,és én csak éltem a kis életem. Ergó senkinek nem tűnt volna fel ha eltűnök...maximum azért,mert elkezd gyűlni a mosatlan a konyhában...
Mióta egyetemre - vagy főiskolára - járok ritkábban tör rám az ilyesmi. Lett pár barát aki hív ha akarod,ha nem :D "Szia megvan neked a múltheti hidraulika?" "Nem tudsz szerezni valahonnan kémia jegyzetet?" "Szasza figyu..." De mégis vannak olyan pillanatok amikor kicsit mégis egyedül érzem magam...rossz érzés tud lenni,amikor 8 óra munka után kiveszem a telefont a táskámból,és se egy sms,se egy nem fogadott hívás...persze nem arról van szó,hogy zaklassanak a nap 24 órájában...csak mégis fura,hogy a diákszövetkezet állásajánlatain kívül nem érkezik egy nap más a telefonodra...
Szóval ez a kérdés mindenkinek megfogalmazódik élete folyamán legalább egyszer a fejében.És vagy talál rá valami kézzel fogható választ,vagy elássa magában,és ha újból probléma lesz akkor talán meg lesz válaszolva a kérdése.
Hát bennem még mindig ott motoszkál azért a kérdés:
"Vajon ha én tűnnék el egyszer, azt észrevenné valaki?"
Véleményem szerint sok emberben felmerült már ez a kérdés,így - mivel én is csak egy volnék a sokból - bennem is. Na de miért. Minden ember érezte már úgy,mintha meg se hallanák amit mond,nem keresik telefonon. Hazudnék ha azt mondanám,hogy a közelmúltban nem foglalkoztatott a kérdés. De ugorjunk egy kicsit nagyobbat az időben...
Egyszer volt,hol nem volt szüleim 100 éve elváltak. Onnantól kezdve mozgalmas lett az életem...költözések,apák,bonyodalmak. De volt egy apám aki tényleg a gyerekének tekintett,foglalkozott velem,tanult velem,meccsekre hordott,és még a mai napig én vagyok a "gyerek" pedig jóanyámmal közel 5 éve nincsenek együtt...és bármikor hívom mindig van pár jó szava: "mizujs Zénókám?" lényeg a lényegben...ő megmondta mikor anyám és az ő élete szétvált: "ha én innen elmegyek,a gyereket fogod legközelebb elüldözni egy másik miatt..." most mondjam azt,hogy így lett?! volt egy kis balhé,és megkaptam,hogyha nem tetszik pakolhatok...16 éves fejjel az ember még nem olyan bátor,de a kapcsolatunk valójában itt szakadt meg...meg amikor nem sírva hallgattam végig,hogy milyen egy szemét vagyok,hanem igenis válaszoltam...kicsi kormányunknak se tetszett,mikor megrohanták a tüntetők az Mtv székházat...így anyám is kicsit kitoloncolt,kicsit oszlatott ;) és ezután az időszak után éreztem úgy,hogy én nem haza járok. Egy évem abból állt,hogy hazamentem suliból délután,ettem valamit (ha volt),megtanultam,aludtam,edzés...edzésről 10kor hazaértem...nekiálltam mosogatni,azt amit főzőcskéztek délután és amiből én már nem ettem este...majdan akkor volt az az időszak,mikor legjobb barátomnak mutattak egy ajtót...szóval 10óra 5 perckor telefon csörög "tudunk beszélni?" alapjáraton még ilyenkor álltam neki teregetni is,mivel a délután bepakolt ruhát,nemhogy kiteregette volna édsanya...belerohasztotta inkább a mosógépbe. Szóval azt hiszem ez volt az első időszak,amikor elgondolkodtam azon,hogy mi lenne ha egyszer nem jönnék haza? Észrevennék? Merthogy volt olyan is,hogy elhúzódott az edzés és fél11kor-11kor értünk,de a barátnőmnek - aki 2 évvel idősebb nálam - már csörgött a telefonja,hogy nincs-e valami baj.Akkor azt hiszem kicsit furán éreztem magam...egyrészről,szerettem,hogy kicsit szabadabb vagyok bizonyos szinten mint a többiek...de másrészről kicsit bántott,hogy engem miért nem hív fel?!
Azt hiszem ez az időszak elég sokat formált a világlátásomon.Megtanultam milyen egyedül. Amikor kisebb voltam nagyon jóba voltunk anyuval..mindent megbeszéltem vele,és szörnyülködtem amikor hallgattam a barátnők,sulis- v csapattársak beszámolóit,hogy ők mennyire utálják az anyjukat és amint lehet elköltöznek otthonról.Nem tudtam elképzelni,hogy mondhatnak ilyet,mikor nekem ilyen jó a kapcsolatom az anyámmal...bármi bajom volt,ő mondott valamit és elmúlt,ha megsimogatta a hátamat,ha megölelt...Nahát ez volt az az időszak,mikor ezek a dolgok eltűntek az életemből...köszönni még köszöntek,de se puszi,se egy ölelés...és ha odamentem és megöleltem...mintha kínos lett volna neki,mintha el akarna tolni...én így éreztem és akkor szakadtam le anyámról véglegesen...
Lényeg a lényeg: akkor nem figyelt rám senki,és én csak éltem a kis életem. Ergó senkinek nem tűnt volna fel ha eltűnök...maximum azért,mert elkezd gyűlni a mosatlan a konyhában...
Mióta egyetemre - vagy főiskolára - járok ritkábban tör rám az ilyesmi. Lett pár barát aki hív ha akarod,ha nem :D "Szia megvan neked a múltheti hidraulika?" "Nem tudsz szerezni valahonnan kémia jegyzetet?" "Szasza figyu..." De mégis vannak olyan pillanatok amikor kicsit mégis egyedül érzem magam...rossz érzés tud lenni,amikor 8 óra munka után kiveszem a telefont a táskámból,és se egy sms,se egy nem fogadott hívás...persze nem arról van szó,hogy zaklassanak a nap 24 órájában...csak mégis fura,hogy a diákszövetkezet állásajánlatain kívül nem érkezik egy nap más a telefonodra...
Szóval ez a kérdés mindenkinek megfogalmazódik élete folyamán legalább egyszer a fejében.És vagy talál rá valami kézzel fogható választ,vagy elássa magában,és ha újból probléma lesz akkor talán meg lesz válaszolva a kérdése.
Hát bennem még mindig ott motoszkál azért a kérdés:
"Vajon ha én tűnnék el egyszer, azt észrevenné valaki?"
ismét jelen
A tegnapi villámtalálka elhúzódott egy kicsit...reményeinkkel ellentétben se magasépítés se építőanyag konzultáció nem sikerült :D Meki után elindultunk Glitzynek ezüst Marlboro-t vadászni. Végigsétáltunk a Vörösvári úti üzletsoron...egy élmény volt :D Rájöttem,hogy nem élhetek tovább lovacskás ágynemű és cseresznyés terítő nélkül,valamint be kell szereznem egy igazán alternatív színű kosztümöt,vennem kell 43milláért egy mostmég étteremként működő üzlethelységet és el kell utaznom Tunéziába,mert csak most a reptéri illeték ajándék.:D
Szóval az üzletsoron ilyen és effajta impulzusok értek minket.Majd lassan megérkeztünk a buszmegállóba.Közbe intéztem egy telefont,hogy mostohaanyámhoz betérek a Marzsit Kórházba,hogy azért mégse busszal kelljen hazamennem.Dehát mire fölkerültünk a BKV 160as viszonylatára,megszületett az elhatározás:látogassuk meg Plörkisz komát tanulás közben,verjük kicsit össze és beszéljünk neki az élet értelméről. Hát ismét telefon:"ne ne várjál meg...majd este érek valamikor",ezzel továbbhaladoztunk.Útba ejtettük még Glitzy-kecót,ahol bámulhattam egy kis Viasatot...Szex és New York...állat:D aztán továbbindultunk a Fehérvári út irányába,ahol is kerestük a Rege Presszót...és közbe leltünk ezüst Marlboro-t is :D aztán megérkeztünk a Regébe. ki tudja,hogy vélemény-nyilvánításunk elérte-e célját,de hát...mi mindent megpróbáltunk.Aztán indulás hazafelé...nemám,hogy fölülhetek a 86os buszra,hogy hamar hazaérjek...menjek 4essel és vagy Wesselényinél vagy Blahán szálljak...szval Blaháról mentem haza.A 4es vili mellett haladt egy rózsaszín sightseeing-es busz,üvöltöző,kalimpáló,táncoló fiatalokkal akik minden bizonnyal nem voltak illuminált állapotban. Dobáltak valami papírt,de a busz hátulján lévő plakátról sikerült rájönnöm,hogy nyit a Citadella-terasz.Biztos jó buli volt...a csütörtöki bulik nem lehetnek rosszak...
Szóval miután egy vargabetű után hazatértem,gondoltam eszek egy kis "ragadósrizst",mert úgy volt a terv,hogy a kínai cuccokhoz csinálnak...hát hazamegyek...nothing eat...fáradt tészta...yess.
Aztán Zsencike kívánatára megblogoltam kapcsolatunkat,ami örömmel látom,hogy elnyerte tetszését,és várhatom a válaszblogot :D
Még az este folyamán beérkezett egy kérés,miszerint ébresszek,nehogy el legyen aludva a Comcédok :D meg is történt,hívom Bsectort,mire nagy lelkesen közli,hogy... wait for it... PORSZÍVÓZOTT XDXDXD gondolná az ember,hogy ilyen sokkhatások érhetik pénteken hajnali fél10kor?! Nem is sokkhatás...inkább meglepetés,hogy férfiember ilyesmire képes. Na persze ez se megy jól...mondja,mondja,hogy port azt nem szívott föl sokat...de tologatott arrébb egy zoknit, "úgyse szívja fel" címszóval...hát úgyse szívja fel,felszívta :D hozzáteszem: miért kezdek el addig porszívózni amíg bármi van a földön?! :D hát fiúk...ebben is jobbak vagyunk :P
Szóval az üzletsoron ilyen és effajta impulzusok értek minket.Majd lassan megérkeztünk a buszmegállóba.Közbe intéztem egy telefont,hogy mostohaanyámhoz betérek a Marzsit Kórházba,hogy azért mégse busszal kelljen hazamennem.Dehát mire fölkerültünk a BKV 160as viszonylatára,megszületett az elhatározás:látogassuk meg Plörkisz komát tanulás közben,verjük kicsit össze és beszéljünk neki az élet értelméről. Hát ismét telefon:"ne ne várjál meg...majd este érek valamikor",ezzel továbbhaladoztunk.Útba ejtettük még Glitzy-kecót,ahol bámulhattam egy kis Viasatot...Szex és New York...állat:D aztán továbbindultunk a Fehérvári út irányába,ahol is kerestük a Rege Presszót...és közbe leltünk ezüst Marlboro-t is :D aztán megérkeztünk a Regébe. ki tudja,hogy vélemény-nyilvánításunk elérte-e célját,de hát...mi mindent megpróbáltunk.Aztán indulás hazafelé...nemám,hogy fölülhetek a 86os buszra,hogy hamar hazaérjek...menjek 4essel és vagy Wesselényinél vagy Blahán szálljak...szval Blaháról mentem haza.A 4es vili mellett haladt egy rózsaszín sightseeing-es busz,üvöltöző,kalimpáló,táncoló fiatalokkal akik minden bizonnyal nem voltak illuminált állapotban. Dobáltak valami papírt,de a busz hátulján lévő plakátról sikerült rájönnöm,hogy nyit a Citadella-terasz.Biztos jó buli volt...a csütörtöki bulik nem lehetnek rosszak...
Szóval miután egy vargabetű után hazatértem,gondoltam eszek egy kis "ragadósrizst",mert úgy volt a terv,hogy a kínai cuccokhoz csinálnak...hát hazamegyek...nothing eat...fáradt tészta...yess.
Aztán Zsencike kívánatára megblogoltam kapcsolatunkat,ami örömmel látom,hogy elnyerte tetszését,és várhatom a válaszblogot :D
Még az este folyamán beérkezett egy kérés,miszerint ébresszek,nehogy el legyen aludva a Comcédok :D meg is történt,hívom Bsectort,mire nagy lelkesen közli,hogy... wait for it... PORSZÍVÓZOTT XDXDXD gondolná az ember,hogy ilyen sokkhatások érhetik pénteken hajnali fél10kor?! Nem is sokkhatás...inkább meglepetés,hogy férfiember ilyesmire képes. Na persze ez se megy jól...mondja,mondja,hogy port azt nem szívott föl sokat...de tologatott arrébb egy zoknit, "úgyse szívja fel" címszóval...hát úgyse szívja fel,felszívta :D hozzáteszem: miért kezdek el addig porszívózni amíg bármi van a földön?! :D hát fiúk...ebben is jobbak vagyunk :P
2009. május 28., csütörtök
Kapcsolatom egy született Zsenivel :D
Ez a blogom egy kis kitekintés lesz...szval nem a ma történtek,ill a közelmúltban történteket tárgyalja. Hanem valami sokkal régebbit :D
Az egész úgy kezdődött,hogy édesanyám kitalálta,hogy "gyerek,neked 6 osztályos gimnáziumba kell járnod,mert az úgy jobb lesz". Hát így is lett...hogy jobb-e nem tudom,hiszen nem jártam 4osztályosba :D Szóval odakerültünk.Kis osztály, gólyatábor (gimnáziumos,parázós,nem egyetemes IHB:D)...kevés fiú...és akkor még nem figyeltünk fel a zsömlearcú tejfölszőke srácra.Na ő volt Zseni...született Zseni Cs.D. Hát így történt az első találka...suliba ment a poénkodás,és ő a született Zseni fogadásból járt kb a fél osztállyal:D vicces megmozdulás: "Szia Misi!szép a szemed...járunk?" "Zseni mibe?" "micsoda?" "mibe fogadtatok?" "egy kóla" :D
szóval vicces volt...mondott jókat.aztán később többet "haverkodtunk",hülyültünk...elkezdtük érteni egymást. Aztán lettünk padtársak és talán kicsit barátok is,ami abból állt h én nyavalyogtam a hülyeségeimet egész nap,ő meg lereagálta...vagy 2 szóban,vagy 2 tőmondatban. De alapjáraton megismert...aztán én is őt. Ez az ismertség megadta az alaphangot a férfiakhoz való hozzáállásomhoz :D
Lényeg h már beszélnünk se nagyon kellett néha és vágtuk milyen beteg dologra gondolhat a másik. Volt 1-2 mások számára indokolatlan röhögés:D aztán elkezdtük egy időben utálni egymást,és valóban átment a kis kapcsolatunk "kabbe a faszom,köcsög,haggyál már" kommunikációba. Suli végén persze mindenki sírt,szval viszonylag jó hangulatú volt az elválás.
Namármost Zsenike dobta barátnőjét,és elkezdtünk többet társalogni msn-en...végülis egy nyarat nem találkoztunk (meg mondjuk tavalyi bankett óta nem) és volt miről beszélni :D Ezek után változott meg a kapcsolatunk...mert barátnő kidobás után Zsenike kb "most minden lyukat betömök" címszóval nekiállt fűzögetni :D vicces volt...társalgás: "szia,dugunk?"
"szia Zsenike,még nem vagy itt?!" :D ment a győzködés,hogy nem bánnám meg,stb,stb.
De Zsenike ezúton is üzenem neked: házinyúlra még mindig nem lövök,és a barát - ha szar is - még házinyúl ;)
Az egész úgy kezdődött,hogy édesanyám kitalálta,hogy "gyerek,neked 6 osztályos gimnáziumba kell járnod,mert az úgy jobb lesz". Hát így is lett...hogy jobb-e nem tudom,hiszen nem jártam 4osztályosba :D Szóval odakerültünk.Kis osztály, gólyatábor (gimnáziumos,parázós,nem egyetemes IHB:D)...kevés fiú...és akkor még nem figyeltünk fel a zsömlearcú tejfölszőke srácra.Na ő volt Zseni...született Zseni Cs.D. Hát így történt az első találka...suliba ment a poénkodás,és ő a született Zseni fogadásból járt kb a fél osztállyal:D vicces megmozdulás: "Szia Misi!szép a szemed...járunk?" "Zseni mibe?" "micsoda?" "mibe fogadtatok?" "egy kóla" :D
szóval vicces volt...mondott jókat.aztán később többet "haverkodtunk",hülyültünk...elkezdtük érteni egymást. Aztán lettünk padtársak és talán kicsit barátok is,ami abból állt h én nyavalyogtam a hülyeségeimet egész nap,ő meg lereagálta...vagy 2 szóban,vagy 2 tőmondatban. De alapjáraton megismert...aztán én is őt. Ez az ismertség megadta az alaphangot a férfiakhoz való hozzáállásomhoz :D
Lényeg h már beszélnünk se nagyon kellett néha és vágtuk milyen beteg dologra gondolhat a másik. Volt 1-2 mások számára indokolatlan röhögés:D aztán elkezdtük egy időben utálni egymást,és valóban átment a kis kapcsolatunk "kabbe a faszom,köcsög,haggyál már" kommunikációba. Suli végén persze mindenki sírt,szval viszonylag jó hangulatú volt az elválás.
Namármost Zsenike dobta barátnőjét,és elkezdtünk többet társalogni msn-en...végülis egy nyarat nem találkoztunk (meg mondjuk tavalyi bankett óta nem) és volt miről beszélni :D Ezek után változott meg a kapcsolatunk...mert barátnő kidobás után Zsenike kb "most minden lyukat betömök" címszóval nekiállt fűzögetni :D vicces volt...társalgás: "szia,dugunk?"
"szia Zsenike,még nem vagy itt?!" :D ment a győzködés,hogy nem bánnám meg,stb,stb.
De Zsenike ezúton is üzenem neked: házinyúlra még mindig nem lövök,és a barát - ha szar is - még házinyúl ;)
gyenge kezdés
Hát üdvözlet annak aki elolvas! Miért kezdek neki a blogírásnak? Nem tudnám megmagyarázni. Miről fog szólni? Még erre sem tudom a választ...majd útközben nyilván kiderül ;)
Soha nem gondoltam volna,hogy valaha bele fogok kezdeni ilyesmibe...egy járványszerűen terjedő divatszokásnak tartottam.De meglátjuk...hátha tudok olyasmit prezentálni ami mások épülésére szolgál :)
Igazándiból akkor fogalmazódott meg az ötlet,mikor invitáltak,hogy olvassak el egy blogot...és elolvastam.és tudtam,hogy nekem is kell írnom egyet,de totál nem ilyet...
Szóval eredendően onnan indult ez a bejegyzés,hogy a pasik/fiúk/srácok hihetetlenül naívak! Legalábbis akik a barátaim naívak,akikkel meg dolgom volt nagy játékosok...;) A naív azért rossz,mert mivel a barát oldalon van,ezért a naivitás hátulütőit hallgatom 24/7. És nem csak a naivitás hanem az ostobaság...jajj...amikor nem látják át a helyzetet. Dehát mint tudjuk: a "szerelem" elvakítja az embert. De én úgy gondolom,hogy az ihletőimnél még szó se volt erről...max nagyon akarta,de nem volt szó ilyesmiről. A gond alapvetően mindig a nővel van...nem igaz...csak az idióta hölgyek miatt kapjuk mi a normálisak is ezt a cédulát (én se vagyok normális,de ez egy másik bejegyzés:D). Szóval a döntésképtelenség,a hárítások...borzalom,hogy emberek hogy tudják magukat sajnálni...és nem tudom...nem voltam még hasonló helyzetben (valószínű nem is leszekXD),de ha szeretek valakit és ő is szeret engem,akkor úgy gondolom meg tudjuk beszélni a problémáinkat...ha nem akkor ott gond van.HA szeretem akkor csak őt szeretem,és fel se merül h mást válasszak.És nem kezdek úgy valakivel,hogy az előző nincs lezárva.Először kilépek abból ami szar...nem ücsörgök nyakig benne,mert néha jó,de alapjáraton mégiscsak szar...nem maradok megszokásból! Nem maradok azért valaki mellett h ne legyek egyedül..."Jobb egyedül mint SZÍNLELT kettesben" SZERINTEM ezzel mindent elmondtam...
Szóval...lezárom és utána nézek új után...nem eldobok egy új miatt egy régit.És nem maradok a régivel azért,mert már megszoktam és így kényelmes...az életben KELL kockáztatni. "Szakítok vele akkor lehet,hogy egyedül leszek" Ciluka ez így van,de az is lehet,hogy megtalálod azt akit keresel.
Hamár valamelyest lezárta a dolgot és találkozgat valakivel...remek juhééé. De nem gondolhatja komolyan,hogy az az ember szerelmet vall neki kb 1 hét "járás" után...ráadásul nagyközönség előtt. Namost...lehet,hogy én egy érzéketlen akármi vagyok,DE...ha mégcsak "kerülgetjük egymást" X ideje,esetleg járunk,nem nyílok meg neki egyből,nem vallok neki szerelmet...és nem is várom el. A VALÓS ÉRZELMEKHEZ IDŐ KELL!!! Nem lehet kierőszakolni egy szerelmi vallomást. Nem normális...ha megerősítés kell...az elég gáz.
Ez a gyors vallomás...mi lesz a vége?! a hölgy tudja,hogy ott a tuti,hiszen szeret...innentől kezdve a fiú neve TeddyBear lesz,és rakosgatják...néha játszik vele a lány,aztán megunja és visszateszi a polcra...röhej,mert az elkeseredett srácokkal ezt meg lehet tenni...és immáron a másodikat van szerencsém végignézni VIP páholyból ;)
Hát most kicsit kiürült a fejem,de egy Glitzy-s villámtalálka után még osztom az észt ha a köz kívánja ;)
Csőkutya
Soha nem gondoltam volna,hogy valaha bele fogok kezdeni ilyesmibe...egy járványszerűen terjedő divatszokásnak tartottam.De meglátjuk...hátha tudok olyasmit prezentálni ami mások épülésére szolgál :)
Igazándiból akkor fogalmazódott meg az ötlet,mikor invitáltak,hogy olvassak el egy blogot...és elolvastam.és tudtam,hogy nekem is kell írnom egyet,de totál nem ilyet...
Szóval eredendően onnan indult ez a bejegyzés,hogy a pasik/fiúk/srácok hihetetlenül naívak! Legalábbis akik a barátaim naívak,akikkel meg dolgom volt nagy játékosok...;) A naív azért rossz,mert mivel a barát oldalon van,ezért a naivitás hátulütőit hallgatom 24/7. És nem csak a naivitás hanem az ostobaság...jajj...amikor nem látják át a helyzetet. Dehát mint tudjuk: a "szerelem" elvakítja az embert. De én úgy gondolom,hogy az ihletőimnél még szó se volt erről...max nagyon akarta,de nem volt szó ilyesmiről. A gond alapvetően mindig a nővel van...nem igaz...csak az idióta hölgyek miatt kapjuk mi a normálisak is ezt a cédulát (én se vagyok normális,de ez egy másik bejegyzés:D). Szóval a döntésképtelenség,a hárítások...borzalom,hogy emberek hogy tudják magukat sajnálni...és nem tudom...nem voltam még hasonló helyzetben (valószínű nem is leszekXD),de ha szeretek valakit és ő is szeret engem,akkor úgy gondolom meg tudjuk beszélni a problémáinkat...ha nem akkor ott gond van.HA szeretem akkor csak őt szeretem,és fel se merül h mást válasszak.És nem kezdek úgy valakivel,hogy az előző nincs lezárva.Először kilépek abból ami szar...nem ücsörgök nyakig benne,mert néha jó,de alapjáraton mégiscsak szar...nem maradok megszokásból! Nem maradok azért valaki mellett h ne legyek egyedül..."Jobb egyedül mint SZÍNLELT kettesben" SZERINTEM ezzel mindent elmondtam...
Szóval...lezárom és utána nézek új után...nem eldobok egy új miatt egy régit.És nem maradok a régivel azért,mert már megszoktam és így kényelmes...az életben KELL kockáztatni. "Szakítok vele akkor lehet,hogy egyedül leszek" Ciluka ez így van,de az is lehet,hogy megtalálod azt akit keresel.
Hamár valamelyest lezárta a dolgot és találkozgat valakivel...remek juhééé. De nem gondolhatja komolyan,hogy az az ember szerelmet vall neki kb 1 hét "járás" után...ráadásul nagyközönség előtt. Namost...lehet,hogy én egy érzéketlen akármi vagyok,DE...ha mégcsak "kerülgetjük egymást" X ideje,esetleg járunk,nem nyílok meg neki egyből,nem vallok neki szerelmet...és nem is várom el. A VALÓS ÉRZELMEKHEZ IDŐ KELL!!! Nem lehet kierőszakolni egy szerelmi vallomást. Nem normális...ha megerősítés kell...az elég gáz.
Ez a gyors vallomás...mi lesz a vége?! a hölgy tudja,hogy ott a tuti,hiszen szeret...innentől kezdve a fiú neve TeddyBear lesz,és rakosgatják...néha játszik vele a lány,aztán megunja és visszateszi a polcra...röhej,mert az elkeseredett srácokkal ezt meg lehet tenni...és immáron a másodikat van szerencsém végignézni VIP páholyból ;)
Hát most kicsit kiürült a fejem,de egy Glitzy-s villámtalálka után még osztom az észt ha a köz kívánja ;)
Csőkutya
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
