Ez a blogom egy kis kitekintés lesz...szval nem a ma történtek,ill a közelmúltban történteket tárgyalja. Hanem valami sokkal régebbit :D
Az egész úgy kezdődött,hogy édesanyám kitalálta,hogy "gyerek,neked 6 osztályos gimnáziumba kell járnod,mert az úgy jobb lesz". Hát így is lett...hogy jobb-e nem tudom,hiszen nem jártam 4osztályosba :D Szóval odakerültünk.Kis osztály, gólyatábor (gimnáziumos,parázós,nem egyetemes IHB:D)...kevés fiú...és akkor még nem figyeltünk fel a zsömlearcú tejfölszőke srácra.Na ő volt Zseni...született Zseni Cs.D. Hát így történt az első találka...suliba ment a poénkodás,és ő a született Zseni fogadásból járt kb a fél osztállyal:D vicces megmozdulás: "Szia Misi!szép a szemed...járunk?" "Zseni mibe?" "micsoda?" "mibe fogadtatok?" "egy kóla" :D
szóval vicces volt...mondott jókat.aztán később többet "haverkodtunk",hülyültünk...elkezdtük érteni egymást. Aztán lettünk padtársak és talán kicsit barátok is,ami abból állt h én nyavalyogtam a hülyeségeimet egész nap,ő meg lereagálta...vagy 2 szóban,vagy 2 tőmondatban. De alapjáraton megismert...aztán én is őt. Ez az ismertség megadta az alaphangot a férfiakhoz való hozzáállásomhoz :D
Lényeg h már beszélnünk se nagyon kellett néha és vágtuk milyen beteg dologra gondolhat a másik. Volt 1-2 mások számára indokolatlan röhögés:D aztán elkezdtük egy időben utálni egymást,és valóban átment a kis kapcsolatunk "kabbe a faszom,köcsög,haggyál már" kommunikációba. Suli végén persze mindenki sírt,szval viszonylag jó hangulatú volt az elválás.
Namármost Zsenike dobta barátnőjét,és elkezdtünk többet társalogni msn-en...végülis egy nyarat nem találkoztunk (meg mondjuk tavalyi bankett óta nem) és volt miről beszélni :D Ezek után változott meg a kapcsolatunk...mert barátnő kidobás után Zsenike kb "most minden lyukat betömök" címszóval nekiállt fűzögetni :D vicces volt...társalgás: "szia,dugunk?"
"szia Zsenike,még nem vagy itt?!" :D ment a győzködés,hogy nem bánnám meg,stb,stb.
De Zsenike ezúton is üzenem neked: házinyúlra még mindig nem lövök,és a barát - ha szar is - még házinyúl ;)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
én sosem sírtam, főleg nem 12-be.Olyan unalmas képpel ballagtam, meg álltam a szalagavatón, mint Keith Richards a satisfaction című számba. Persze ezt csak a hozzáértők értik, és nem ismételünk szót, mert az pontelvonás az érettségin, és különben is minek az irodalomértettségi...
VálaszTörlésköszi, konkrét, igaz.