Helló
3 másodperc. Ennyi kell csak. Rám ez hatványozottan igaz. Szörnyen előítéletes vagyok. Mindenkit beskatulyázok. Viszont mindenki kap esélyt,hogy ezen az előítéleten javítson,vagy rontson. Ámbátor az emberek 95 %-a,ha rossznak ítélem meg...akkor nem javít az előítéletemen...Ez ilyen ;)
Van aki mondjuk rengeteget javít...az utálatból a szimpátiába,vagy annál is többe...de ez nem mai téma ;)
2011. november 28., hétfő
2011. november 25., péntek
"Egy szakítás után mindenki azt gondolja, hogy jól van, de néha a legkisebb dolog is felkavarhat és visszaránthat."/How I Met Your Mother/
Helló
Nem olyan rég...2-3 hete pontosan megéltem ezt az idézetet. Vagyis...voltak szakítások a múltban. És úgy gondoltam,"oké,ennyi volt" és pár könnycseppel még elintéztem a dolgokat. Aztán pár hete...pár kis dolog jött...és borult a kártyavár. Fejemben rengeted kérdés...mikor? mit? miért csináltam rosszul? hogy csinálhattam volna jól? csak én voltam a hibás? És ez betett. Mert az ember mindig visszatér a csalódásaihoz,hibáihoz. Mint mondták már a bölcsek: "A fájdalom arra jó,hogy tudd hol hibáztál." De az a heg...minden alkalommal megsajdul amikor elkezd az ember gondolkodni? Én alapvetően nem szerettem volna sose megtartani a tüskéket...származzon az a tüske rokontól vagy extől. Sose akartam...mégis...egy gondolat elég,hogy baromira érezzem,hogy a hímporos rózsaszín lelkemet még mindig baromira szúrja az a tüske...Vajon miért van ez így? Miért nem tud az ember egyszerűen kitörölni dolgokat a fejéből? Miért nem tudunk felejteni?
Sejtem...
Mert akiktől azt a tüskét kaptuk...igenis fontos volt...olyannyira,hogy se az embert,se a múltbéli tetteit nem tudod teljesen kiverni a fejedből...megfeledkezhetsz róla átmenetileg...de mindig lesz egy kicsi zug az elmédben,amiben ott fognak tanyázni azok az emberek akikbe szerelmes voltál,vagy nem voltál szerelmes,ugyanakkor mégis fontos szerepük volt az életedben...és azon emberek szavai,akik a rokonaid és így kizárni nem fogod tudni őket. Talán nem is kell...de arra a zugra,ahol ezek a szavak és személyek tanyáznak...nem is zug...építs be egy páncélszekrényt és zárd bele őket. 7 lakat alatt kell őket őrizni,különben megint zűrzavart csinálnak az ember amúgy is kesze-kusza lelkében...
Csőkutya
Nem olyan rég...2-3 hete pontosan megéltem ezt az idézetet. Vagyis...voltak szakítások a múltban. És úgy gondoltam,"oké,ennyi volt" és pár könnycseppel még elintéztem a dolgokat. Aztán pár hete...pár kis dolog jött...és borult a kártyavár. Fejemben rengeted kérdés...mikor? mit? miért csináltam rosszul? hogy csinálhattam volna jól? csak én voltam a hibás? És ez betett. Mert az ember mindig visszatér a csalódásaihoz,hibáihoz. Mint mondták már a bölcsek: "A fájdalom arra jó,hogy tudd hol hibáztál." De az a heg...minden alkalommal megsajdul amikor elkezd az ember gondolkodni? Én alapvetően nem szerettem volna sose megtartani a tüskéket...származzon az a tüske rokontól vagy extől. Sose akartam...mégis...egy gondolat elég,hogy baromira érezzem,hogy a hímporos rózsaszín lelkemet még mindig baromira szúrja az a tüske...Vajon miért van ez így? Miért nem tud az ember egyszerűen kitörölni dolgokat a fejéből? Miért nem tudunk felejteni?
Sejtem...
Mert akiktől azt a tüskét kaptuk...igenis fontos volt...olyannyira,hogy se az embert,se a múltbéli tetteit nem tudod teljesen kiverni a fejedből...megfeledkezhetsz róla átmenetileg...de mindig lesz egy kicsi zug az elmédben,amiben ott fognak tanyázni azok az emberek akikbe szerelmes voltál,vagy nem voltál szerelmes,ugyanakkor mégis fontos szerepük volt az életedben...és azon emberek szavai,akik a rokonaid és így kizárni nem fogod tudni őket. Talán nem is kell...de arra a zugra,ahol ezek a szavak és személyek tanyáznak...nem is zug...építs be egy páncélszekrényt és zárd bele őket. 7 lakat alatt kell őket őrizni,különben megint zűrzavart csinálnak az ember amúgy is kesze-kusza lelkében...
Csőkutya
2011. november 20., vasárnap
"Nem tudjátok bebeszélni magatoknak a szerelmet. Nem kell hozzá több napi gondolkodás. Ha szerelmes vagy, nagyon gyorsan rájössz, és teljesen biztos vagy benne."/How I Met Your Mother/
Helló
Óóóó igen...hálás téma.
Egyébként így visszagondolva...volt,hogy belém beszélték. Mármint...biztos magamnak is be tudtam volna beszélni,de nem akartam...így másoktól hallgattam és bumm...akkor furcsa volt,ámbátor gyors lefolyású fellángolás.
Tényleg nem lehet megállapodásokkal együtt élni...mármint némi randizás után ha nem alakul ki némi több...akkor valószínű úgy se fog,hogy "most jöjjünk össze,és majd beléd szeretek biztosan". Hallottam már ilyet...ki gondolná,de szééép naaagy szakítás lett a vége.
Egy ízben beszélgettük nagyérdemű tanácsadóim egyikével pontosan vele kapcsolatban: ha csak egy percet kell gondolkodni rajta...hagyni kell a fenébe. Mert ha gondolkodni kell rajta és nem egyértelmű...akkor annak csak megbántódás lesz a vége. Mert mint House is megmondta: "Nincs hazugság sérülés nélkül." És ha az egyik fél nem őszinte érzésekkel száll bele...akkor ott bizony már hazugság is lesz...tehát sérülés is.
A szerelemnél és a NARANCSOKNÁL bonyolultabb dolog a világon nincsen...ki érti már ezt...
Csőkutya
Óóóó igen...hálás téma.
Egyébként így visszagondolva...volt,hogy belém beszélték. Mármint...biztos magamnak is be tudtam volna beszélni,de nem akartam...így másoktól hallgattam és bumm...akkor furcsa volt,ámbátor gyors lefolyású fellángolás.
Tényleg nem lehet megállapodásokkal együtt élni...mármint némi randizás után ha nem alakul ki némi több...akkor valószínű úgy se fog,hogy "most jöjjünk össze,és majd beléd szeretek biztosan". Hallottam már ilyet...ki gondolná,de szééép naaagy szakítás lett a vége.
Egy ízben beszélgettük nagyérdemű tanácsadóim egyikével pontosan vele kapcsolatban: ha csak egy percet kell gondolkodni rajta...hagyni kell a fenébe. Mert ha gondolkodni kell rajta és nem egyértelmű...akkor annak csak megbántódás lesz a vége. Mert mint House is megmondta: "Nincs hazugság sérülés nélkül." És ha az egyik fél nem őszinte érzésekkel száll bele...akkor ott bizony már hazugság is lesz...tehát sérülés is.
A szerelemnél és a NARANCSOKNÁL bonyolultabb dolog a világon nincsen...ki érti már ezt...
Csőkutya
2011. november 13., vasárnap
"Ha nem bírod el a választ, ne is tedd fel a kérdést!"/Dr. House/...avagy beszéljünk a Narancsról
Helló
Vágjunk is a közepébe! A Narancs a világ legbonyolultabb dolga...ha eszel belőle,lehet,hogy csikarja majd a hasad...ha nem eszel belőle,akkor meg hiányolod az ízét. A Narancs KÉT GEREZDBŐL áll. Vagyis először van két gerezd...ha ez a két gerezd találkozik és jól megvannak,akkor lehet hogy egy Narancsot fognak alkotni egyszer...lehet örökre,lehet,hogy csak kis időre...
Általában az egyik gerezdben van mag,a másikban nincs. Ez persze a normális eset,és mivel ez a jellemzőbb,így erről fogok beszélni.
Szóval a magos gerezd...ő az aki általában nem tudja mit szeretne...valamikor csak a narancslevet kóstolja meg...hol egyszer,hol többször...ezek a magos gerezdek kicsit hedonisták. De vannak azok a magosok is,akik szeretnék az egész Narancsot, és akkor tesznek a másik gerezdért...ez nagyon jó...
Na de ott a kérdés...mi van ha ezt a Narancsot teljesen kifacsarják? Akkor a gerezdek leszívva elkullognak,hátha van valahol egy másik gerezd,aki hozzájuk való,és így majd tökéletes lehet,egy másik Narancs...
De van amikor egy Narancs csak úgy elrohad...az egyik gerezd ugyanis kikacsintgat...így a másiknak is elege lesz...és hagyják a Narancsot elrohadni...
A kérdés: minél több Narancsod volt,annál könnyebben viseled ha elrohad vagy kifacsarják az aktuális Narancsodat? Ez nyilván jellem kérdése is...de nyilván kicsit szárazabb lesz a gerezd, ha már több rohadást vagy facsarást túlélt. De hát akkor se jó...
Aki érti,az érti ;P
Csőkutya
Vágjunk is a közepébe! A Narancs a világ legbonyolultabb dolga...ha eszel belőle,lehet,hogy csikarja majd a hasad...ha nem eszel belőle,akkor meg hiányolod az ízét. A Narancs KÉT GEREZDBŐL áll. Vagyis először van két gerezd...ha ez a két gerezd találkozik és jól megvannak,akkor lehet hogy egy Narancsot fognak alkotni egyszer...lehet örökre,lehet,hogy csak kis időre...
Általában az egyik gerezdben van mag,a másikban nincs. Ez persze a normális eset,és mivel ez a jellemzőbb,így erről fogok beszélni.
Szóval a magos gerezd...ő az aki általában nem tudja mit szeretne...valamikor csak a narancslevet kóstolja meg...hol egyszer,hol többször...ezek a magos gerezdek kicsit hedonisták. De vannak azok a magosok is,akik szeretnék az egész Narancsot, és akkor tesznek a másik gerezdért...ez nagyon jó...
Na de ott a kérdés...mi van ha ezt a Narancsot teljesen kifacsarják? Akkor a gerezdek leszívva elkullognak,hátha van valahol egy másik gerezd,aki hozzájuk való,és így majd tökéletes lehet,egy másik Narancs...
De van amikor egy Narancs csak úgy elrohad...az egyik gerezd ugyanis kikacsintgat...így a másiknak is elege lesz...és hagyják a Narancsot elrohadni...
A kérdés: minél több Narancsod volt,annál könnyebben viseled ha elrohad vagy kifacsarják az aktuális Narancsodat? Ez nyilván jellem kérdése is...de nyilván kicsit szárazabb lesz a gerezd, ha már több rohadást vagy facsarást túlélt. De hát akkor se jó...
Aki érti,az érti ;P
Csőkutya
2011. november 10., csütörtök
"If I were a boy, I think I could understand, How it feels to love a girl, I swear I'd be a better man, I'd listen to her, Cause I know how it hurts, When you lose the one you wanted, Cause he's taking you for granted, And everything you had got destroyed" /Beyonce/
Helló
Azt hiszem nem tudok mit mondani...
Ja de: megtaláltam a gödör alját...megint.
De ugyebár sose lehet olyan mély egy gödör,hogy ne tudj belőle kimászni. Vagy mégis?
Azt hiszem nem tudok mit mondani...
Ja de: megtaláltam a gödör alját...megint.
De ugyebár sose lehet olyan mély egy gödör,hogy ne tudj belőle kimászni. Vagy mégis?
2011. november 9., szerda
"Amikor ráébredsz, hogy valakit félreismertél, azon töprengsz: korábban hogy nem láttad?"/Skins/
Helló
A fent felvetett kérdésre igen egyszerű a magyarázat,noha én is föltettem már...igaz,hogy csak egyszer...de megvan rá a válasz.
Általában ez a felvetés egy párkapcsolat végeszakadtával szokott előkerülni. És itt is a válasz: pont azért,mert együtt voltál vele! Mert ideális esetben egy ember hogy megy bele egy kapcsolatba? Se lát,se hall, rózsaszín felhő...és attól a fránya felhőtől igazán nehéz látni.Meg hát...eleinte mindegyik az előnyös oldalát mutatja...aztán mikor szakításra kerül a sor...jön a feketeleves.
Az én személyes tapasztalásom is...huhh...szakítás szép csendben...se veszekedés,se repülő tányérok,semmi csetepaté...Közel mindenemet összepakoltam,hogy ne kelljen visszamennem semmiért. Persze kimaradtak dolgok,mert valami használt...azokért később visszamentem,akkor még normális volt a hangvétel. Még mindig nem sikerült mindent visszaadni,így lista készült...aztán még úgyse. Akkor már igen morcos voltam...és igen bunkó választ kaptam...amitől meg robbantam. Na hát körülbelül az eset óta fül és farok behúzva,de olyannyira,hogy a köszönés is igazán megerőltető művelet lenne...ez hogy jön a témához? Én úgy gondoltam,hogy egy gerinccel rendelkező, talpraesett és viszonylag érett gondolkodású emberrel éltem együtt. HÁT NEM. És ezt mikor fogtam fel? MIUTÁN VÉGE LETT.
Ez a legtipikusabb példája a félreismerésnek szerintem....
Amikor a barátok hátba szurkálnak,az egészen más ;) De talán erre még eleddig nem tudnék példát hozni...remélem ez így is marad :)
Egyébként: ez a 80. bejegyzésem! Juhhhúúúúú :D
Csőkutya
A fent felvetett kérdésre igen egyszerű a magyarázat,noha én is föltettem már...igaz,hogy csak egyszer...de megvan rá a válasz.
Általában ez a felvetés egy párkapcsolat végeszakadtával szokott előkerülni. És itt is a válasz: pont azért,mert együtt voltál vele! Mert ideális esetben egy ember hogy megy bele egy kapcsolatba? Se lát,se hall, rózsaszín felhő...és attól a fránya felhőtől igazán nehéz látni.Meg hát...eleinte mindegyik az előnyös oldalát mutatja...aztán mikor szakításra kerül a sor...jön a feketeleves.
Az én személyes tapasztalásom is...huhh...szakítás szép csendben...se veszekedés,se repülő tányérok,semmi csetepaté...Közel mindenemet összepakoltam,hogy ne kelljen visszamennem semmiért. Persze kimaradtak dolgok,mert valami használt...azokért később visszamentem,akkor még normális volt a hangvétel. Még mindig nem sikerült mindent visszaadni,így lista készült...aztán még úgyse. Akkor már igen morcos voltam...és igen bunkó választ kaptam...amitől meg robbantam. Na hát körülbelül az eset óta fül és farok behúzva,de olyannyira,hogy a köszönés is igazán megerőltető művelet lenne...ez hogy jön a témához? Én úgy gondoltam,hogy egy gerinccel rendelkező, talpraesett és viszonylag érett gondolkodású emberrel éltem együtt. HÁT NEM. És ezt mikor fogtam fel? MIUTÁN VÉGE LETT.
Ez a legtipikusabb példája a félreismerésnek szerintem....
Amikor a barátok hátba szurkálnak,az egészen más ;) De talán erre még eleddig nem tudnék példát hozni...remélem ez így is marad :)
Egyébként: ez a 80. bejegyzésem! Juhhhúúúúú :D
Csőkutya
2011. november 8., kedd
"Ahhoz,hogy megtaláld a helyed a világban,először rá kell jönnöd,hogy nem tudod,hogy hol vagy."
Helló
Az az igazság,hogy délután valamiért indokolatlanul megszállt a rosszkedv és a melankólia...és elkezdtem gondolkozni...mindenen.
És azt hiszem,most jutottam el az alfára...mert tényleg nem tudom hol vagyok. Semmilyen szempontból...legyen az iskola...magánélet...
Iskolánál...tudom,hogy mit akarok...hogy mivel akarok foglalkozni...de vannak olyan tárgyak...egyszerűen nem érdekelnek. És akkor igazán nehezemre esik bemenni órára...vagy leülni tanulni...erre tették föl ma a nagy kérdést: te biztos ezt akarod csinálni? Igazából talán emiatt is lettem rosszkedvű,és ez indította el a lavinát. Akarom én ezt csinálni? Én úgy gondolom: IGEN. Vannak nehéz tárgyak,amiknek látszólag semmi köze nincsen ahhoz,amit később csinálni szeretnék. De meg kell tanulni...csak ilyen magvas gondolatokkal néha bazi nehéz...el kell engednem a mechanikával kapcsolatos ellenérzéseimet,és igenis nekiülni tanulni.
Magánéletben? Hát ha visszanézünk,nem csoda,hogy nem tudom hol vagyok. :D És itt nem csak a "pasi-ügyekről" van szó. Azok is zűrösek...nagyon is...véglet-kapcsolatok...véglet-narancsok.
Párkapcsolati szempontból szerintem akkor érhet el valaki az alfára,hogyha már nincs szüksége senkire. Amikor már nem keres görcsösen párkapcsolatot. Amikor nem függ senkitől. Nem epekedik senki után...nem keresi az igazit,mintha muszáj lenne. Csak van...és kivár. Én nem oly rég jutottam erre a pontra. És jó volt. :) Mikor fesztelenül ismerkedsz,és nem mindenkiben a potenciális életed párját kutatod,vagy látod. Irtó jó érzés ám...de azért mindig ott van az a kis gondolat. Hogy azért csak jó lenne,ha lenne valaki...és akkor jön,de mégse. Ha így van,de már eljutottál az előbb leírt állapotba,de azért hiszed,hogy valami jól működhet,de mégse...kicsit elszomorodsz. De ebbe az állapotba,egy kis energia-ráfordítással (meg jó sok agyalással) vissza lehet térni. És akkor VAGY tovább :)
A magánélet másik fele...főleg a család. Na az a kemény dió...ha ott se leled a helyed amit kéne...nagyon könnyen megeshet. Na hát ebből a szempontból is alfára értem...szerintem ezen nincs mit magyarázni ;)
Csőkutya
Az az igazság,hogy délután valamiért indokolatlanul megszállt a rosszkedv és a melankólia...és elkezdtem gondolkozni...mindenen.
És azt hiszem,most jutottam el az alfára...mert tényleg nem tudom hol vagyok. Semmilyen szempontból...legyen az iskola...magánélet...
Iskolánál...tudom,hogy mit akarok...hogy mivel akarok foglalkozni...de vannak olyan tárgyak...egyszerűen nem érdekelnek. És akkor igazán nehezemre esik bemenni órára...vagy leülni tanulni...erre tették föl ma a nagy kérdést: te biztos ezt akarod csinálni? Igazából talán emiatt is lettem rosszkedvű,és ez indította el a lavinát. Akarom én ezt csinálni? Én úgy gondolom: IGEN. Vannak nehéz tárgyak,amiknek látszólag semmi köze nincsen ahhoz,amit később csinálni szeretnék. De meg kell tanulni...csak ilyen magvas gondolatokkal néha bazi nehéz...el kell engednem a mechanikával kapcsolatos ellenérzéseimet,és igenis nekiülni tanulni.
Magánéletben? Hát ha visszanézünk,nem csoda,hogy nem tudom hol vagyok. :D És itt nem csak a "pasi-ügyekről" van szó. Azok is zűrösek...nagyon is...véglet-kapcsolatok...véglet-narancsok.
Párkapcsolati szempontból szerintem akkor érhet el valaki az alfára,hogyha már nincs szüksége senkire. Amikor már nem keres görcsösen párkapcsolatot. Amikor nem függ senkitől. Nem epekedik senki után...nem keresi az igazit,mintha muszáj lenne. Csak van...és kivár. Én nem oly rég jutottam erre a pontra. És jó volt. :) Mikor fesztelenül ismerkedsz,és nem mindenkiben a potenciális életed párját kutatod,vagy látod. Irtó jó érzés ám...de azért mindig ott van az a kis gondolat. Hogy azért csak jó lenne,ha lenne valaki...és akkor jön,de mégse. Ha így van,de már eljutottál az előbb leírt állapotba,de azért hiszed,hogy valami jól működhet,de mégse...kicsit elszomorodsz. De ebbe az állapotba,egy kis energia-ráfordítással (meg jó sok agyalással) vissza lehet térni. És akkor VAGY tovább :)
A magánélet másik fele...főleg a család. Na az a kemény dió...ha ott se leled a helyed amit kéne...nagyon könnyen megeshet. Na hát ebből a szempontból is alfára értem...szerintem ezen nincs mit magyarázni ;)
Csőkutya
2011. november 7., hétfő
"A jövő elég kiszámíthatatlan, ha én is benne vagyok."/A Karib-tenger kalózai/
Helló
Ugyan nem vagyok bugris kalóz,mint Jack Sparrow. :) Csak egy ember a sok közül :) De sokaknak már eleddig...és egyvalakinek még biztosan megváltoztatom a jövőjét. És igen: velem is sokszor kiszámíthatatlan az élet. Bár mostanában már nem annyira...de ki tudja mikor jön vissza a régi-Szasza :)
Csak a jövő kiszámíthatatlanságáról: mert ugye ki tudja mi lesz holnap? Lehet,hogy jövő karácsonykor elpusztul a Föld lakosságának 3/4-e...vagy lehűlünk,vagy globálisan felmelegszünk...éljenek a katasztrófa-filmek :D
De nézzünk kicsit közelebbre: azt hiszem sikerült elérnem valamit...nem teljesen nekem,de bazi nagy részem van abban,hogy ez a dolog bekövetkezik. Kedves barátom,haverom,testvérem, rosszabbik felem, volt osztálytársam,jelenlegi oskola-társam :D Félreteszi az önrombolást,hogy megtisztulva érjen. Hinnétek? :D Gondolnátok,hogy a folyamatos szekálás,lecseszés és fejmosás eléri a célját? Mert úgy fest igen :D Ennek köszönhetően megszületett egy idea...de erről majd egy másik bejegyzésben...talán még ma.
Lényeg: talán sikerült egy "embert" jó útra pofozni? Akkor mégse gondolom olyan rosszul a dolgokat.
Szóval: aki úgy gondolja,hogy a jövője része leszek,az jól gondolja meg :) Nem vagyok egyszerű,sőőőt...néha hisztis,néha önfejű...néha csapongó,de remek gondolatokkal megáldott ember...néha szétszórt...de alapvetően szeretni való...Kivéve testvéremnek és jó barátomnak akivel mint tegnap megfogalmaztam neki is: Szimpátiánk gyökere a maró gyűlölet és az undor. xD
Ugyan nem vagyok bugris kalóz,mint Jack Sparrow. :) Csak egy ember a sok közül :) De sokaknak már eleddig...és egyvalakinek még biztosan megváltoztatom a jövőjét. És igen: velem is sokszor kiszámíthatatlan az élet. Bár mostanában már nem annyira...de ki tudja mikor jön vissza a régi-Szasza :)
Csak a jövő kiszámíthatatlanságáról: mert ugye ki tudja mi lesz holnap? Lehet,hogy jövő karácsonykor elpusztul a Föld lakosságának 3/4-e...vagy lehűlünk,vagy globálisan felmelegszünk...éljenek a katasztrófa-filmek :D
De nézzünk kicsit közelebbre: azt hiszem sikerült elérnem valamit...nem teljesen nekem,de bazi nagy részem van abban,hogy ez a dolog bekövetkezik. Kedves barátom,haverom,testvérem, rosszabbik felem, volt osztálytársam,jelenlegi oskola-társam :D Félreteszi az önrombolást,hogy megtisztulva érjen. Hinnétek? :D Gondolnátok,hogy a folyamatos szekálás,lecseszés és fejmosás eléri a célját? Mert úgy fest igen :D Ennek köszönhetően megszületett egy idea...de erről majd egy másik bejegyzésben...talán még ma.
Lényeg: talán sikerült egy "embert" jó útra pofozni? Akkor mégse gondolom olyan rosszul a dolgokat.
Szóval: aki úgy gondolja,hogy a jövője része leszek,az jól gondolja meg :) Nem vagyok egyszerű,sőőőt...néha hisztis,néha önfejű...néha csapongó,de remek gondolatokkal megáldott ember...néha szétszórt...de alapvetően szeretni való...Kivéve testvéremnek és jó barátomnak akivel mint tegnap megfogalmaztam neki is: Szimpátiánk gyökere a maró gyűlölet és az undor. xD
2011. november 6., vasárnap
Az,hogy néha sírunk,nem a gyengeség jele.Sőt!A bátrak azok,akik igazán és őszintén tudják hullatni a könnyeiket.Miért?Mert ők nem félnek semmitől,de néha jöhetnek pofonok,amiket az élet nekik bőkezűen osztogat.A bátrakban van érzés...szeretet,gyűlölet,szerelem,düh...megkapják a pofont...de bármilyen is volt a pofon,nem félnek attól,hogy felálljanak,szembenézzenek a hibáikkal,és folytassák azt,amibe belekezdtek...nevezzük ÉLETnek. És tudjátok mit?Nem sok könnycseppet bánok az elmúlt 22 évből...ettől legalább érezhettem mindig is,hogy ember vagyok!És sajnálom azokat a perceket,mikor ez az érzés elmaradt...néhány pillanatot SOHA nem lehet visszahozni...
Helló
Jól látjátok,hogy nincsen idézőjel. Ez a gondolat tegnap este fogalmazódott meg a fejemben. És hogy milyen gondolatok kapcsán? Hááát...
Igen,sírdogáltam az elmúlt napokban. Pénteken robbant a bomba...az egész munkanap úgy volt szar,ahogy volt,aztán este...igazából szembesültem valamivel,amire számítottam,csak éppen ezen a napon talált el...amikor már megvolt a rés a pajzson...rengeteg mindent szakított föl bennem a múlttal kapcsolatban.
Egyszer már beszélgettem ezzel egyik kedves nőrokonommal egy ominózus buli után,mikor hazaértem hajnalban,megkérdezte "mizu?" és én zokogni kezdtem. Nagyon sírtam és azt mondta nekem: "Sírjál nyugodtan...ne a fiú miatt...magad miatt! Mert csalódtál a srácban,ilyenkor szabad kicsit sajnálni magad és sírni...de nem a pasi miatt!" És én sírtam...magam miatt.
Ez most se volt másképp...egyetlen apró bökkenővel: magam miatt sírtam,viszont most magamban csalódtam. Felépítettem a magam kis falát,ami megvéd a csalódásoktól,és mindentől ami fájhat...nem sok ember tartózkodik a falon belül...aztán én fogtam...az elveimet,amiket felállítottam...nem leromboltam...a lényeg,hogy átmásztam a fal másik oldalára...pedig az eszem mást mondott. És talán neki volt igaza...talán nem...szokták volt mondani: az idő válaszol és megoldja. Amire kedves Antoine de Saint-Exupéry azt mondja: "Tudom, hogy sok probléma éppen úgy oldódik meg, hogy nem teszünk semmit. Kérlek, segíts, hogy tudjak várni!"
Na de ott a kérdés...milyen pillanatra gondolok,amit SOHA nem lehet visszahozni? 2 éve volt a dédim temetése. Ha előrébb olvastok...voltak megérzéseim a halálával kapcsolatban. A lényeg...lementünk a temetésre Zalaegerszegre. Állunk a temetőben,várjuk,hogy elkezdődjön a szertartás. Egyszer csak megjelenik pár ember...megláttam őket és elöntött az düh (érzés!). Ők a nagymamám húga és annak családja voltak...akik kb. a dédim halála előtt 2-3 évvel azt mondták: "soha többet nem akarunk hallani rólatok...még ha haláleset van,akkor se szóljatok,nem érdekel". Szóval megláttam őket és...mérges voltam egyszerűen. Elkezdődött a szertartás. Szorongatta a torkomat a sírás...de nem tudom miért...nem tudtam sírni...és ezt a pillanatot senki és semmi nem hozhatja vissza...:(
Azóta volt pár olyan esemény amikor hasonlóan száraz maradt a szemem...és inkább sírtam volna...mert amikor nem megy,akkor...akarva,akaratlanul is gépnek érzem magam...egy robotnak...
Csőkutya
Jól látjátok,hogy nincsen idézőjel. Ez a gondolat tegnap este fogalmazódott meg a fejemben. És hogy milyen gondolatok kapcsán? Hááát...
Igen,sírdogáltam az elmúlt napokban. Pénteken robbant a bomba...az egész munkanap úgy volt szar,ahogy volt,aztán este...igazából szembesültem valamivel,amire számítottam,csak éppen ezen a napon talált el...amikor már megvolt a rés a pajzson...rengeteg mindent szakított föl bennem a múlttal kapcsolatban.
Egyszer már beszélgettem ezzel egyik kedves nőrokonommal egy ominózus buli után,mikor hazaértem hajnalban,megkérdezte "mizu?" és én zokogni kezdtem. Nagyon sírtam és azt mondta nekem: "Sírjál nyugodtan...ne a fiú miatt...magad miatt! Mert csalódtál a srácban,ilyenkor szabad kicsit sajnálni magad és sírni...de nem a pasi miatt!" És én sírtam...magam miatt.
Ez most se volt másképp...egyetlen apró bökkenővel: magam miatt sírtam,viszont most magamban csalódtam. Felépítettem a magam kis falát,ami megvéd a csalódásoktól,és mindentől ami fájhat...nem sok ember tartózkodik a falon belül...aztán én fogtam...az elveimet,amiket felállítottam...nem leromboltam...a lényeg,hogy átmásztam a fal másik oldalára...pedig az eszem mást mondott. És talán neki volt igaza...talán nem...szokták volt mondani: az idő válaszol és megoldja. Amire kedves Antoine de Saint-Exupéry azt mondja: "Tudom, hogy sok probléma éppen úgy oldódik meg, hogy nem teszünk semmit. Kérlek, segíts, hogy tudjak várni!"
Na de ott a kérdés...milyen pillanatra gondolok,amit SOHA nem lehet visszahozni? 2 éve volt a dédim temetése. Ha előrébb olvastok...voltak megérzéseim a halálával kapcsolatban. A lényeg...lementünk a temetésre Zalaegerszegre. Állunk a temetőben,várjuk,hogy elkezdődjön a szertartás. Egyszer csak megjelenik pár ember...megláttam őket és elöntött az düh (érzés!). Ők a nagymamám húga és annak családja voltak...akik kb. a dédim halála előtt 2-3 évvel azt mondták: "soha többet nem akarunk hallani rólatok...még ha haláleset van,akkor se szóljatok,nem érdekel". Szóval megláttam őket és...mérges voltam egyszerűen. Elkezdődött a szertartás. Szorongatta a torkomat a sírás...de nem tudom miért...nem tudtam sírni...és ezt a pillanatot senki és semmi nem hozhatja vissza...:(
Azóta volt pár olyan esemény amikor hasonlóan száraz maradt a szemem...és inkább sírtam volna...mert amikor nem megy,akkor...akarva,akaratlanul is gépnek érzem magam...egy robotnak...
Csőkutya
2011. november 5., szombat
"Ha valaki elégedetlen az életével, a változtatás a mentális egészség jele."/Dr.House/
Helló
Ezt én is így gondolom. Aki fejben nem 100-as...az toporogni fog. Hogy mire gondolok?
Mindenkinek lehetnek gondjai. Bármilyen...családdal...kapcsolattal...iskolával...munkával....bármivel...bárki lehet bármilyen lelki gödörben. De mindenen lehet változtatni. Családdal,kapcsolattal...le lehet ülni megbeszélni a dolgokat,változtatni a hozzáálláson. Iskola? Leülsz tanulni. Munka? Felmondasz,kirúgatod magad,vagy máshogy állsz hozzá.
De ha valaki nem akar változtatni...egyrészt: miért nem változtat? Jó ez neki? Szenvedni? Ismét önpusztító barátomat tudom előrángatni a fejemből. HA mentálisan ép lenne,akkor változtatna...na itt a bibi. Valamiért élvezi,hogy neki rossz...vagy én nem tudom. De az tuti,hogy mentálisan nem egészséges...
Mindenki törekszik a boldogságra...de aki tudatosan nem...hát huhh...mit lehet az ilyennel kezdeni? Néha lehúzza az embert,és noha a barátom...nem akarom,hogy rossz legyen neki,de ha tök mindegy mit mondok,akkor...van értelme a szájtépésnek?
Jó persze...én sem vagyok hibátlan...az én fejemet is napi szinten letépik valamiért a barátaim...de...ha sokat időzöl ilyen körökben,akkor a te mentális egészséged is megromolhat...nagyon jó hozzáállás kell ahhoz,hogy az ilyenek ne húzzanak le...
És mindenkinek vannak gyenge pillanatai...de nekem nem szabad föladni...én hiszem,hogy mindig minden csak jobb lehet :) És csak ez a fontos :) hogy TUDD...és TEDD :) mert a változás jó :)
csőkutya
Ezt én is így gondolom. Aki fejben nem 100-as...az toporogni fog. Hogy mire gondolok?
Mindenkinek lehetnek gondjai. Bármilyen...családdal...kapcsolattal...iskolával...munkával....bármivel...bárki lehet bármilyen lelki gödörben. De mindenen lehet változtatni. Családdal,kapcsolattal...le lehet ülni megbeszélni a dolgokat,változtatni a hozzáálláson. Iskola? Leülsz tanulni. Munka? Felmondasz,kirúgatod magad,vagy máshogy állsz hozzá.
De ha valaki nem akar változtatni...egyrészt: miért nem változtat? Jó ez neki? Szenvedni? Ismét önpusztító barátomat tudom előrángatni a fejemből. HA mentálisan ép lenne,akkor változtatna...na itt a bibi. Valamiért élvezi,hogy neki rossz...vagy én nem tudom. De az tuti,hogy mentálisan nem egészséges...
Mindenki törekszik a boldogságra...de aki tudatosan nem...hát huhh...mit lehet az ilyennel kezdeni? Néha lehúzza az embert,és noha a barátom...nem akarom,hogy rossz legyen neki,de ha tök mindegy mit mondok,akkor...van értelme a szájtépésnek?
Jó persze...én sem vagyok hibátlan...az én fejemet is napi szinten letépik valamiért a barátaim...de...ha sokat időzöl ilyen körökben,akkor a te mentális egészséged is megromolhat...nagyon jó hozzáállás kell ahhoz,hogy az ilyenek ne húzzanak le...
És mindenkinek vannak gyenge pillanatai...de nekem nem szabad föladni...én hiszem,hogy mindig minden csak jobb lehet :) És csak ez a fontos :) hogy TUDD...és TEDD :) mert a változás jó :)
csőkutya
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
