"Egy szakítás után mindenki azt gondolja, hogy jól van, de néha a legkisebb dolog is felkavarhat és visszaránthat."/How I Met Your Mother/

Helló

Nem olyan rég...2-3 hete pontosan megéltem ezt az idézetet. Vagyis...voltak szakítások a múltban. És úgy gondoltam,"oké,ennyi volt" és pár könnycseppel még elintéztem a dolgokat. Aztán pár hete...pár kis dolog jött...és borult a kártyavár. Fejemben rengeted kérdés...mikor? mit? miért csináltam rosszul? hogy csinálhattam volna jól? csak én voltam a hibás? És ez betett. Mert az ember mindig visszatér a csalódásaihoz,hibáihoz. Mint mondták már a bölcsek: "A fájdalom arra jó,hogy tudd hol hibáztál." De az a heg...minden alkalommal megsajdul amikor elkezd az ember gondolkodni? Én alapvetően nem szerettem volna sose megtartani a tüskéket...származzon az a tüske rokontól vagy extől. Sose akartam...mégis...egy gondolat elég,hogy baromira érezzem,hogy a hímporos rózsaszín lelkemet még mindig baromira szúrja az a tüske...Vajon miért van ez így? Miért nem tud az ember egyszerűen kitörölni dolgokat a fejéből? Miért nem tudunk felejteni?

Sejtem...

Mert akiktől azt a tüskét kaptuk...igenis fontos volt...olyannyira,hogy se az embert,se a múltbéli tetteit nem tudod teljesen kiverni a fejedből...megfeledkezhetsz róla átmenetileg...de mindig lesz egy kicsi zug az elmédben,amiben ott fognak tanyázni azok az emberek akikbe szerelmes voltál,vagy nem voltál szerelmes,ugyanakkor mégis fontos szerepük volt az életedben...és azon emberek szavai,akik a rokonaid és így kizárni nem fogod tudni őket. Talán nem is kell...de arra a zugra,ahol ezek a szavak és személyek tanyáznak...nem is zug...építs be egy páncélszekrényt és zárd bele őket. 7 lakat alatt kell őket őrizni,különben megint zűrzavart csinálnak az ember amúgy is kesze-kusza lelkében...

Csőkutya