"A fájdalom csak arra jó,hogy tudd,hol hibáztál." /Grey's Anatomy/

Üdv megint!
Fájni fáj...biztos fog is egy darabig,de egyre jobb :)
Hogy tudom-e hol hibáztam? Tudom...nem is egyszer hibáztam...mert minden lehetőség ami adott volt,hogy jól csináljam a dolgokat,és amit elrontottam,automatikusan szült egy újabb és újabb lehetőséget a javításra. De mégsem ment...
Sajnálom,hogy akkor nem voltam erősebb...mert tudtam,hogy mit kéne tenni...próbáltam is,de nem csak rajtam múlott...igazából már a legelején hibáztam. Tudni kell nem-et mondani...tudnom kellett volna. És akkor nincs lelkiismeretfurdalás,átalvatlan éjszakák és az érzés,hogy valami igazán rosszat cselekszem...

Nem biztos,hogy mindig jó az,ha tudod,hogy hol hibáztál...mert akkor ott motoszkál a fejedben,hogy miért nem csináltad akkor jól...

Késő bánat...de vége van. Remélem,hogy rendbe jönnek azok a dolgok amik valószínűleg miattam is mentek tönkre...én meg...kicsi vagyok...éhes vagyok...Vuk vagyok...:) szóval rendbe jövök...egyszer...kaptam pár tüskét. A bizalom...az emberekbe vetett hitem...elszállt...
Ha szerettem...ha szerelmes voltam (vagy mi?!),akkor...nem tudom,de bármi is volt ez...nehéz lesz elérni,hogy valakibe bele merjek szeretni...vagy egyáltalán meg tudjam kedvelni...

Ez a csalódás dolog meg...csalódtam már emberekben...vertek már át.Akkor is fájt...nagyon. De ez most...még mindig akad olyan pillanat,amikor úgy érzem,hogy 3 kést állítottak a szívembe,tüdőmbe,gyomromba...és még pár tű,pár létfontosságú szervbe...és ez a fizikai fájdalom sajnos nem vicc...bárcsak viccelnék. Ilyenkor nyernek értelmet az olyan közhelyek,mint: "megszakad a szívem" vagy "összetörték a szívemet"...és itt gondolok mindkét közhely fizikai utalására...brrr. Bár mint már mondottam volt: egyre ritkábban történik meg velem,szóval, hogy Barney Stinson-t idézzem: "It's awesome"

Na jó...kicsit váltódjon a téma: mióta lepattintottak (nem tudom mi lenne rá a helyes kifejezés),azóta mindenki velem akar bulizni menni :D és mindenki utál mert nem megyek :( és csak úgy közlöm: előtte se,közbe se voltam nagy bulizós...utána miért lennék?! :D ha lesz kedvem megyek...tudom...kedves barátosném megmondta: szakítás után nincs olyan buli ami kimaradhatna...pff...bocs,tudom...ezt már megbeszéltük de leírom mégegyszer,mert tudom Kedves Barátosném,hogy elolvasod: néha kéne tanulni és rajzolgatni is...és tudom,hogy te megérted,de a kis Kukibuksi még mindig morogni fog velem,mert péntek este a koliban kellett unatkoznia :D meghát...ki bírná ezt a rengeteg bulit zsével...azért kell dolgoznom,hogy el tudjak menni bulizni :D meg mondjuk a buli hirdetése se volt mindegy: "Társkereső Party a Retro 77-ben"...hidd el...jobb,hogy nem mentünk :D:D:D viszont ma kellett volna elmenni valami Halloween-es mókára...de mindig lekéssük az utánajárást és megszervezést...na sebaj...majd farsangkor tényleg beöltözünk...a Facebook megmondta,hogy nővérkének kell öltöznöm...de ha maradok a tavalyi elhatározásoknál,akkor vagy zombi,vagy vámpír leszek...tavalyi ötletbörze munkahelyi farsangolós buli előtt: mindenki királylány vagy tündér volt. Megkérdeztem munkatársamtól mi legyek: "Legyél zombi" - "lehet...de ha nem az akkor mi?" - "Legyél kurva" - "jó de mindenki az lesz,mert az egyszerű,meg kamionosok és kurvák buli...szóval ha nem az akkor mi?" - "Legyél zombikurva :D" - "Oké...akkor a hét főbűn egyike leszek...mondjuk az irigység? van sárga harisnyám..." - "Bujaság és irigység egyben? akkor lehetnél irigy kurva" :D:D:D
Szóval beöltözős buliba kellett volna vagyis kellene majd menni...jövő ilyenkor :D
És legyen a végszó: ne csesztessetek a bulizással...majd ha lesz kedvem,akkor tudni fogtok róla...de most annyi minden más van,hogy...gondolni se tudok a bulira...rajzok,határidők,zh-k...csak belegondolok és megfájdul a fejem...

Nyugodalmas jó éjszakát! Respect