Mire a harag és a káosz? Nem fejtem ki. Nem írok se az én magánéletemről többet...másokéról sem - azt hiszem másokéról eddig se írtam.
Lehet,hogy nem vagyok elég pesszimista vagy realista...így 20 év távlatából...szóval sok olyan dolgot láttam amit sokan nem. Szakításokat minden korcsoportban,rettentő nagy kicseszéseket másokkal. Csesztek ki velem is. Csalódtam olyan emberekben,akiket a barátaimnak tartottam...és végül ők vágták a nagykést a hátamba. Szívtam már csapatban és egyedül,mások miatt és az én hibámból. Láttam már jót és gonoszat,szépet és csúnyát,láttam szerelmet és gyűlölködést. Láttam már szenvedni embereket.
Szóval sokmindent láttam már,és alapvetően nem hiszek az emberek eredendő jóságában. De mégis. És ezért lep meg minden egyes alkalommal,amikor gerinctelen,undorító,aljas embereket látok,vagy ilyenekről hallok... Elfog a hányinger. Lehet,hogy elcseszett életem van. Lehet,hogy nem vagyok olyan extra okos.Lehet hogy nem vagyok extra szép. De mostmár elértem azt,hogy merek saját magam lenni,ha véleményem van azt megmondom,bármi is lesz a következmény...és sose leszek gerinctelen. Ha mégis akkor...lőjetek le vagy valami...
Erősen elgondolkodtam azon,hogy szerény kis blogomat priváttá teszem,mert ugyan nem hiszem,hogy sokan elolvassák,de...ki tudja...whatever...
Káoszos vagyok megint és elég szutyok érzés. Amúgy minden rendben:) Haladok a mindennel...el ne felejtsek holnap huginak ajándékot venni a szülinapjára :)
További szép estét,én meg...megnyugszom egy kis ropitól ;)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése