Igen,tudom...már majdnem egy hete nem írtam. Kérem a bocsánatokat. Kicsit hosszú napok ezek. Múlt heti magasépítéstan vizsga...kiírták neptunra,hogy nem jelentem meg. Ma bementem, dékán úr eléggé lekezelő volt,aztán amikor megtalálta a vizsgámat akkor is csak annyit bírt mondani,hogy "700 vizsgát javítunk,előfordul 1-2 hiba" Nem ám: ne haragudj,hogy lehülyéztelek. De nem számít. Nem mellékes,hogy a vizsgám 4-es lett,és csak két pont hiányzott az 5-öshöz...
Tegnap éjjel igen érdekfeszítő telefonbeszélgetésben volt részem.Nem fogom részletezni. Nem esett jól pár dolog amit hallottam. És azt hiszem a SZERETLEK szót,ha nem is soha,de egy jó darabig nem tudom majd pozitív érzelemnyilvánításként fölfogni. Egyrészt ha nem használják őszintén akkor mit sem ér az egész. Ha nem attól hallod akitől szeretnéd,az valahol...nem is rosszul esik,csak nem tudsz mit kezdeni vele.
Nekem ez a szó amúgy is gondot okoz és még gondot fog okozni. Nehéz kimondani,félsz kimondani. Manapság az emberek nem veszik ezt a szót olyan komolyan mint kéne...dobálóznak vele. Pedig ez nem játék...embereket egy életre nyomorékká lehet tenni azzal,hogy ezt a szót nem használják őszintén. Könnyen mondják,mikor nem ezt érzik...csak azért,hogy ne kelljen egy egyéjszakás kalandért többet küzdeniük...vagy,hogy a nem egyéjszakás hanem többedik randis lányt ágyba lökdössék. Hölgyeim: ne legyünk naívak!!! Van amikor a mondókának a fele sem igaz. Uraim: kapják össze magukat.Vagy legyenek őszinték,vagy adjanak fel a hedonista életmóddal és szerezzenek maguknak valakit akit tényleg tudnak szeretni!!!
Én félek ettől a szótól. Még sose mondtam...persze mondtam,de csak viccből,amikor mindenki tudta,hogy az vicc...de úgy igazából még nem. Nem is tudom,hogy ki tudnám-e...vagy mennyi idő kéne hozzá,hogy kimondjam. Kedves "leendő akárkim": előre is nézd el ezt nekem. Azt hiszem nem igazán tudok jól érzelmet nyilvánítani. Ugyanakkor azt se tudom,hogy mikor tudnám úgy hallani valakitől,hogy az ne legyen terhes...vagy fura.
Azt hiszem az a lényeg,hogy most jó darabig hallani se bírom ezt a szót...és az a gond,hogyha olyan is mondaná akitől esetleg akarnám hallani...szerintem sikítva menekülnék. Most megint eljött az életemben az átmeneti undor...
Ha komolyan mondta az illető amit mondott,ha nem...a körítés se volt jó...meg ez az egész...azt hiszem,hogy a barátom...és előáll egy ilyennel...
Azt hiszem megvan ismét a nagy gondolkodnivaló:
Fiú és lány között létezik barátság?
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése