Ilyen mondjuk a reggeli kávé,találkozni véletlen egy régi ismerőssel,elérni a buszt,vagy csak ázni a zuhany alatt esténként. Szerintem - mindenki legnagyobb megelepetésére - idesorolnám a gyerekeket is.Különleges a kapcsolatom a gyerekekkel...ha bárki megkérdezi tőlem,hogy "szeretnél gyereket?fiút vagy lányt? mi lenne a neve?" akkor hevesen tiltakozok. Egyrészt még nagyon nincs itt az ideje,másrészt...lehet,hogy kéne akarnom az én koromban,lehet,hogy nem...de én nem szeretnék a közeljövőben (kb.10-15 évben) gyereket.Egyrészt azért nem,mert kb együtt nőhetne fel a hugommal ami,lássuk be: furcsa lenne. Másrészt...nincs másrészt. Nem érzem magam alkalmasnak az anyaságra...meglep és óriási felelőtlenségnek tartom,hogy korombeliek már a harmadik gyereküket szülik és 13-14 évesen kezdték gyarapítani a családot...nem nyilvánítanám ki,hogy főleg melyik etnikum és főleg milyen okból,de mivel mostohaanyám szülésznő,hallok 1-2 "mókás" esetet a szülőszobáról.
Szóval az én koromban még nem tartom helyénvalónak,pláne ebbe a mai világba.Mert édesanyám is 21 éves volt amikor én megjöttem...de akkor már dolgozott,keresett,és apu is...most képzeljük el: nincs állandó keresetem,önálló lakásom és ha az "apuka" is korombeli lenne,akkor valószínűleg neki se lenne...a másik elvi kérdéskör: Van olyan pasi a Földön akinek(vagy aki mellett) én mernék gyereket szülni? Továbbmegyek: Van olyan pasi a Földön aki megkérné a kezem? Még tovább: Van olyan akinek igent mondanék? Mindhárom kérdésre a válasz: nem hiszem. De most más a téma...
Szóval a gyerekek...saját nem. Hugommal (2éves) viszonylag jól elvagyok...olyan mint én voltam kicsinek...nem bír 5 percet egy helyben ülni,beszél egyfolytában...csak szörnyen le tud fárasztani...Anyun is látom néha,hogy a türelme fogyni látszik. Öcsémmel (12 éves) mostmár viszonylag jól elvagyok,de ő tipikus rossz gyerek...néha elviselhetetlen...és gyakran szeretett másoknak keresztbe tenni. Most csak simán kocka...de alapjáraton elbaromkodunk,viccelődünk,és néha már lehet vele komolyan is beszélgetni.
Az egész "gyerek-témából" azt szerettem volna kihozni,hogy bárhogyan is kezelem őket,bármilyen is a viszonyom velük,bármennyi időt is töltök/nem töltök velük együtt...a gyerekek valahol...elbűvölőek,csodásak,viccesek...persze főleg a 6-7 éven aluliak. Közvetlenek vagy magukba zárkóznak,de a megnyilvánulásaik őszinték.Ha beszélnek...hűűű miket mondanak...ami legelőször eszükbe jut,és nem gondolkoznak,hogy az kit fog bántani,hogy fog esni...csak mondják,mert azt érzik.És lehet,hogy olyasmit mondanak amin meg kéne bántódni,de inkább csak nevetsz rajta...mert igaza van! És mert ha ez a kicsi gyerek is látja...akkor lehet(biztos),hogy mások is,csak ők "fölnőttek".
Vagyis a gyerekek vagy így vagy úgy de mosolyt csalnak az emberek arcára...bárhol. Gyerekek mindenhol vannak és ezért bátorkodtam az "élet-apró-örömei" közé sorolni a gyerkőcöket,mint jelenségeket...vagy szó szerint az "élet-APRÓ-ÖRÖMEIT". Tehát a gyerekek megnevettetnek otthon, a buszon,a metrón vagy akár egy óriási plázában is...és vagy csupán azzal,hogy vannak és hogy milyenek,vagy az őszinte megnyilvánulásaikból.
Ő az a gyerkőc aki engem otthon (vagyis anyunál) nevettet meg. Patyi
Ő az öcsém akivel néha megölnénk egymást,de mostanában egyre többször értjük,hogy mit is akar a másik. :)
Ő a kisfiú aki miatt a metrón mosolyogtam. Hogy miért? A pólójának a felirata: "Noisy,but NICE" :) Szerintem teljesen helyénvaló :)
Ő egy másik kisfiú aki hétfőn nevettetett meg,amikor vártam egy plázában ücsörögve vártam. Őszinte megnyilvánulásként a kisfiú lefeküdt a földre,és mondta: "De mamiiii,nagyon fáj a lábam meg fogok halni...elfáradtam" Ezzel még 10 percet fetrengett a földön,odagurult a mamája lábához,mire megérkezett az apuka is aki csak mosolygott az egész földönkúszáson. :)
És végül: van egy kínai étterem,amit nagyon szeretünk családdal,és mostmár barátokkal is ellátogatunk néha oda. A lányzó,aki vezeti az éttermet,nemrég szülte meg a második kisbabáját,de már visszaállt dolgozni.A babát gyakran behozza valaki,és ott elvannak vele...vagy csak kirakják az asztalra,hagy aludjon :)
Ezek a kis találkozások meg tudják édesíteni az emberek szürke hétköznapjait.És igenis ilyen találkozásokra szükség van...SZERINTEM ;)
Az élet néha hoz meglepetéseket, és tervezni meg vállalni 1 gyereket lehet két külön téma. De az biztos, hogy előbb-utóbb minden esetben örömöt /is/ hoz az ember életébe. Most még azt mondod, hogy 10-15 év, de én biztos vagyok benne, hogy ez csökkeni fog.;) Mindhárom kérdésedre a válasz is változni fog.:)
VálaszTörlésÉs ha már itt tartunk, ez egy "negyedik kérdésedre" legyen válasz/pontosabban kérdés:P/ Szasza! Hozzám jössz feleségül? Gyerek már van/lesz/...:D